Utazónaplók: 2011-11-23_ArgentinaAntarctica
2011-11-23_ArgentinaAntarctica
gm_route_map
Google Maps útvonal
Bevezető
Akik végigolvasták az Európai utat, némi hasonlóságot vélhetnek felfedezni a bevezető oldalak között, de ez mérhetően minimális lesz ugyanis ez a mostani út lényegesen kevesebb szervezést igényelt.

Elsődlegesen, a közlekedés adott volt. A legelső tervek alapján - meg lényegében emiatt hoztam magammal a PDA-t a GPS-szel együtt - autót béreltem volna és azzal mentem volna végig északtól-délig; de utólag belegondolva ez valószínűleg túlságosan kalandos lett volna mély spanyol nélkül. A másik lehetőség a buszozás, de a több mint 40 órás zötyögést valahogy nem tartottam vonzónak; főleg nem odafelé. Második ok a szállás, szintén adott volt 99%-ban.

Szóval ez a bevezető oldal lényegesen rövidebb, és valahol a naplóoldalak is.

Az előszó vége pedig, hogy a miniNapló gondolata kifejezetten az Argentínába utazás előtt született meg: több, talán kevesebb sikerrel. De a lényeg, hogy számomra ez az út mindenképpen megörökítésre méltó volt. Szóval lényeg a lényeg, akik olvasták a miniNapló bejegyzéseket, azok több gondolatot, mondatokat ismételve fognak látni eme fő napló oldalain is. Olyan nyelvtani diszkrepanciák miatt elnézést kérek, mint a múlt és jelenidőben írt mondatok kavarodása - egyszer majd egyesítem őket. :)

Egy apró szolgálati közlemény azoknak, akik most látogatnak először az oldalra: itt található egy leírás a weboldal használatáról; érdemes átfutni a teljes élményhez.

Második közlemény, hogy ha valaki véleményt szeretne küldeni, az alábbi email legyen a címzett:




^ vissza az oldal tetejére
Fényképezőgép
A felszerelés lényegében 100%-ban az európai útra vitt felszerelés volt. Azóta egyedüli kiegészítésként egy tartalék GPS kábel és 2 tartalék akkumulátor került a repertoárba. A történet már ismerős, lényegében az Amerikai Egyesült Államokból rendeltem meg ezeket. A dolog szépséghibája, hogy az argentin jogszabályok szerint, akármit rendelsz vagy hozatsz külföldről, akkor a teljes érték (beleszámítva a szállítási költségeket is) 50%-át adó gyanánt plusz be kell fizetni.

A tartalék GPS kábelt végül nem használtam, de volt hogy egy-egy partraszállás végére 3 akksi is lemerült; szóval kellett az összesen 5 akkumulátor.

És az egész túra legszomorúbb eseménye. Valamelyik napon a hajón lépcsőmászás közben valahogy sikerült kifordulnia az f2.8/14-24mm lencsének a zsebemből és hangos csattanással landolt a vaspallón. Visszafordulás és persze szívroham, ugye ez ama objektív, mely barátok között is ~300e forint, általában pedig ~400e forint. Aztán mivel széles, így az előlencse eléggé látványosan kifelé dudorodik == az esély, hogy ennek lesz baja egészen emberfeletti. Arról nem is beszélve, hogy a lencsékhez képest jelentős a súlya, szóval ez is beleadott a zuhanásba.

De Fortuna hercegné mellettem volt, és kiderült, hogy fenékkel érkezett a földre, így "csak" a CPU-gyűrű nyomódott vissza egy kicsit a keretbe.



A lencsék vész nélkül túlélték a zuhanást - bár a hátsó lencse néhány milliméteres hatalmas szerencsével járt, a keret megvédte:

   


Bár egy megkérdőjelezhetően "vicces" szituációba kerültem. Ugyanis a csatlakozó sérülése kettő dolgot eredményezett:
  • nem tudom eltekerni a gyújtótávolságot; ami nem is akkora probléma, mert éppen 14mm-en volt, és javarészt úgyis ezt használom
  • az autofókusz nem tudja mozgatni a lencséket - de manuális fókusztekergetéssel rendben megy az élességállítás
Tehát összességében most az f2.8/14-24mm autofókuszos objektívből egy f2.8/14mm, manuálfókuszos lett. Pusztán kevésbé kényelmes, de szerencsére nem halálos változás. Hogy mikor fogom megjavíttatni? Haha. A három, azaz 3 hivatalos Buenos Aires-i Nikon bolt már többször bebizonyította, hogy lehetőségeik erősen limitáltak. Mindenesetre azért teszek egy próbát. Ha nem, akkor a küldetés nyárig kell várjon, és majd Budapesten nézek a javítás után.

Ezen az úton is készült néhány videó - hajózás, átkelés a jégtáblák között, stb. - az adott napoknál megtalálhatóak. A videók nem az Ezüstkép.hu szerverein vannak tárolva, így ha bárki bármi problémát észlelne (nem töltődnek, stb.), kérem jelezze a emailcímre.




^ vissza az oldal tetejére
Fényképezés és időjárás
A havas-jeges-télies-esős-felhős táj mindig fotográfiai kihívás; a mostani sem volt kivétel. Már Ushuaiában is teljesen meg voltam győződve ama gondolatomról, hogy egyedi és különleges képek lövéséhez:
  • hatalmas szerencsédnek kell lennie az időjárással (lásd 4-évszak egy nap)
  • hosszabb időt kell eltöltened a helyen
Ha nem süt a nap feletted, csak szürke felhők vesznek körül - ha a táj egy egybesimuló fehér/szürkés hóréteg és a komponáláshoz maximum valami sötétszürke...fekete szikladarab adott...akkor nem lesz túl sok esélyed átütő képek lövéséhez, játssz akárhogy a kamera beállításaival. Mindenesetre a hetedik volt a legjobb nap, amikor Port Lockroyt látogattuk, illetve a nyolcadik nap, kihajózás a Megtévesztés-sziget felől.

Sok képnél erőteljesen hiányzik a napsütés. Nem igazán a színek - azokból javarészt úgysem volt átütően sok - hanem inkább a természetes kontrasztot és formákat hiányolom. Néhány képet - főleg tájképek - mindenféle javítás nélkül hagytam. Napsütés hiánya, alulexponált képek meg minden, de valahol szerintem így volt hangulata a szürkés, távolba vesző táj közepén állni.

Az időjárásba több mint valószínűleg a korai túra választása is beleszólt: december eleje ott még a kora tavasznak felel meg, ezért egy februári-március eleji, azaz nyári túra valószínűleg több napsütést kínált volna.

Összességében azért elégedett vagyok. Továbbá a panoráma formátum az egyik kedvencem, és ebben is sikerült néhány jó kompozíciót lőni: átlagos méretben 50-100Megapixel között. Anno még Prágában volt szerencsém dolgozni egy Manfrotto 303SPH 3D panorámafejjel, ami egy nagyon-nagyon vonzó eszköz. De ezt itt úgysem tudtam volna használni. Egyrészt mert az állványozáshoz idő kell, másrészt meg csak maga a fej is majdnem 2.5kg, szóval a cipeléséhez meg egy sherpa. :) Állványt meg egyáltalán nem vittem és ez egy szerencsés véletlen. A városokban még ha jobban is sétáltam volna éjszakánként, akkor se lett volna látnivaló (talán az ushuaiai kikötő, de egyedül emiatt állványt cipelni túlzás lett volna). A hajó egyszeri éjszakai fotózására több-kevesebb sikerrel úgyis le tudtam tenni a kamerát. A sátorozás meg elmaradt, de szerintem ott is tudtam volna improvizálni.




^ vissza az oldal tetejére
Technika, kütyük
  • BlackBerry: a BlackBerry egy pozitív segítség volt az út folyamán, mert "redundáns" rendszereimbe örömmel vettem annak biztos lehetőségét, hogy ha a laptopról közvetlenül nem is érem el az internetet, de mégis tudok információt szerezni a BlackBerryn keresztül...vagy éppen közvetetten bejegyzést feltölteni.

    Azt mondom, hogy ha egy hotelben ülsz, ahol rá tudok dugni a töltőt, akkor minden okés. Ha nem, akkor inkább hanyagold a használatát, mert még egy sima 3G-s internetezés is hamar leszívja a kakaót. A tartalék D600 akksi nagyon jó szolgálatot tett, amikor utolsó napon a kávézóban üldögélve vissza tudtam tölteni róla a BB-t.

    Velem volt még a Mitac Mio 169-es PDA, de őszintén szólva nem igazán emlékszem, hogy egyáltalán használtam volna. Séta közben nem hallgattam zenét, amikor a hajón hallgattam zenét arra a BB-t használtam (úgyis feltöltöm este a kabinban), szóval velem volt, de nem igazán kellett.

  • Laptop: Az Európai túra adta az ötletet, annyi különséggel, hogy amikor Argentínába érkeztem, az utazás miatt már eleve ki kellett alakítani a technikai eszközök tárházát. A végső különbség és eredemény pusztán, hogy a Dell D600-as gépem volt velem, illetve a WD 1TB külső merevlemez, illetve a 250GB-s szintén másik külső merevlemez. Azt előre tudtam, hogy a laptop beépített tárhelye nem lesz elég, de két külső merevlemez "redundáns" stratégiája azért megnyugtatott.

  • GPS és Google Maps: a GPS logger ugyebár elveszett. Alapvetően a városokban nem is hiányoltam, mert ahhoz egyrészt elég volt a fényképezőgép GPS-e, másrészt pedig a Google Maps segítségével relatíve könnyen be lehet lőni a pozíciót a házak, kocsik, hajók és egyéb objektumok alapján.

    Az Antarktiszon kissé bonyolultabb a helyzet, mert ott csak ritkán van olyan pont amihez viszonyítani lehetne; továbbá a jelen pillanatban (2012. március vége) a Google Maps szatelit térképeknek is csak több s kevesebb jobb felbontású képei vannak a Déli-sarkról. Mindazonáltal a képek helyzete pontos.

    Sajnálatos módon utólag vettem észre, hogy rögtön az első hajózós napon a Drake-átjáróban a GPS nem vett jelet (be volt kapcsolva és zölden is világított), így kézzel kellett megszerkesztenem a GPS adatot. Ugyanez a helyzet történt a harmadik nap első partraszállásával; nem felejtettem el bekapcsolni az öt órás kelés ellenére sem. :) Szóval azért a megszigszalagozott GPS kábel mégsem volt százas.





^ vissza az oldal tetejére
További felszerelés
A csomagolás és felszerelés nagyon összeért: amit Buenos Airesbe jövet pakoltam, az tökéletesen működött itt is. Lowepro hátizsák és szürke bőrönd. Maga a bőrönd mérete látatlanban is szerencsés volt, mert általában tele volt pakolva, mégis mindig belefértem a 15kg-s repülős megkötésbe.

A ruházat egy másik kérdés volt, összességében mindent az utolsó két hétben vettem meg a különböző túrafelszerelés üzletekben. Hosszú sztori.




^ vissza az oldal tetejére
Kiadások és előkészületek
A Déli-sarkra menni drága. Marha drága. És még annál is drágább. Legyen szó akár last-minute árról, vagy nem.

Első nekifutásra két opció lehetséges:
  • rendes ár: körülbelül minimum három hónappal korábban foglalsz helyet. Ennek hátránya, hogy ez az összeg valószínűleg akár és minimum háromszorosa a last-minute árnak. Pénzügyileg ez nem kifizetődő opció. De. Ha kifejezetten rá vagy kattanva az Antarktiszra (mint én) és - továbbá körülbelül 12ezer kilométerről érkezel (mint én)...akkor nem hajthatod fejedet az egyébként imádott Fortuna királylány forró ölébe, azt feltételezvén, hogy "last-minute úttal, legjobb árral biztosan el fogsz jutni a Déli-sarkra." Ushuaiában sétálva és beszélgetve néhány emberrel voltak akiknek az utolsó percben csúszott el az út. Mivel én biztosra akartam menni, így már június magasságában foglaltam a helyet.

  • last-minute ár: általában a hajó indulása előtt egy hónappal hirdetik meg ezeket; gyakran a cégek weboldalán de esetenként csak úgy szerzel tudomást, ha Ushuaiában sétálsz és figyeled a hotelek, utazási irodák és egyéb helyek hirdetőtábláit.
Készült a miniNaplóba egy bejegyzés az előkészületekről, melyet átraktam a nyolcadik naphoz is.




^ vissza az oldal tetejére
Patagóniai konklúzió
Pár szó erről az Extrém déli túráról. A túra egy kiváló lehetőség annak, aki először jár Patagóniában, és a két - talán legfőbb - látványosságot szeretné látni: Perito Moreno és Ushuaia. Viszont. Arra fel kell készülni, hogy intenzív lesz, mert a repülés - látogatás - repülés - látogatás pörgős. Ámbár lehet, hogy ezért nevezik extrém túrának. :) Továbbá a többi nagyobb látnivalóra valószínűleg nem is lesz idő, a városokra is csak afféle húzott iramban. Elképzelhető, hogy csak azért érzem így, mert én a "legjobb árú", azaz délutáni gépekkel utaztam, de összességében nem nagyon változtat a repülőgép: a délutánival egy szabad délutánod és egy szabad délelőttöd van - a reggeli géppel meg két szabad délutánod.

Los Cañelos vs. Hostería Mirabeagle
A Los Cañelos legnagyobb erénye, hogy közel van a városközpontot képző főutcához. Maga a hotel szép, igényes és rendben tartott, a személyzet segítőkész, a szobák kényelmesek és a többi. Az üröm viszont az árszínvonal. Lásd, a már említett felvágott-história: négy szelett felvágottért 8 pesót elkérni...továbbá az első este kértem egy teát. Kijelentkezéskor megkaptam a számlát, amin a következő állt:
  • tea: 12ARS
  • forró víz: 14ARS
  • ebédcsomag: 55ARS
Azaz egy tasaknyi tea, 672HUF, körülbelül két teáspohárnyi forró víz 784HUF. Vannak sejtéseim a drágaság okairól (kisebb s nagyobb távolság az ország északibb, jobban frekventált helyeitől + sok a turista), de ez erősen megkérdőjelezhető árazás.

A Hostería Mirabeagle legnagyobb hátránya, hogy távol esik a várostól - bár eme hátrány nézőpont kérdése: ha van autód/bérelsz, akkor ennek nincsen jelentősége. Egyéb esetben marad a taxizás, mert a városközpont gyalog azért messze van. Főleg mivel nincsenek is utak, de erről majd egy Ushuaia bejegyzésben. Maga a hotel nagyon színvonalas, háromcsillagos hotel, a 201-es szobám pedig pont az öbölre és a repülőtérre nézett (az még odébb volt, szóval nem volt zavaró; ellenben még kukkolni is tudtam a repülőket). A reggeli is sokkal jobb mint a Los Cañelosban: friss sonkás-sajtos melegszendvics + jelentős mennyiségű extra pirítós, vaj, lekvár és házi kakaós sütemény.

El Calafate vs. Ushuaia
Ushuaia a nyertes. A városban sétálva elgondolkoztam, hogy talán érdemes lenne egy-két hónapot itt tölteni - de végső soron azt vettem észre, hogy az akkor még előttem lévő antarktiszi túra ejtette az enyhe lila fátylat a szemem elé. Aláhúzom, maga a tény, hogy a világ legdélibb városában jársz, az marha jó érzés. Az is tény, hogy vannak látnivalók a városban. De összességében Ushuaiát is be lehet járni egy hét alatt (túrázással néhány hét pluszban), és utána ha nem a fő cél (a Déli-sark elérése) miatt jöttél ide, akkor ki is merültek a lehetőségek (egyébként lényegében szórakozóhely sincsen, csak a sörözők és éttermek). Persze ha tényleg a túrázásra vagy rákattanva, esetleg hajózásra, akkor a hosszabb idő is kellemesen fog eltelni.

Visszatérve a túrához, összességében pozitív a kép a már említett ok miatt, hogy első landolásnak jó. Innentől kezdve eldöntheted, hogy mondjuk El Calafate a vonzóbb: a további gleccserek (Upsala, Spegazzini, Mayo, esetleg a miniTúra a gleccseren és között, amikor jégbarlangokban is járhatsz), a Cristina rezidencia, El Chaltén (egy másik kisváros, de szintén az El Calafate repülőtérről lehet odajutni: egyik híressége pl. a Fitz Roy hegycsúcs) és persze a túrázások. Ushuaia és annak látnivaló enyhén mások, természetesen a túrák mellett: lásd nemzeti park, vonatozás, hajózás, óceán és múzeumok.

Szóval ha muszáj lenne választanom, akkor Ushuaia nyerne egy magabiztos karhosszal, a hotelek közül pedig egy még erősebb testhosszal a Hostería Mirabeagle.




^ vissza az oldal tetejére
Kempingezés
Sok utazási céggel leveleztem, sokuk közel futott egymáshoz a versenyben, de amiért végül az Antarctic Dream mellett döntöttem, mert meghirdették ugyebár az ominózus kempingezést.

A kempingezés három nap lett volna a kontinensen, első nap táborverés, második nap egy közeli hegy...domb megmászása, harmadik nap vissza a hajóra egy 8 kilométeres síeléssel. Ez még látatlanul is azt jelenti, hogy három napot kihagysz a hajó történéseiből, de tud valaki ennél jobb csajozós szöveget?

- Szia, hány embert ismersz, aki járt a Déli-sarkon?
- Hmmm... senkit?
- És hány embert ismersz, aki ezen felül sátorozott is a Déli-sarkon?
... csend ...
(erre csak unalmasabb perceimben jöttem rá a hajón, nem ez volt a motiváció. :) )

Szóval hatalmas pozitívum volt eme extra opció, túlzással akár azt is mondhatnám, hogy "gondolkozás nélkül" adtam hozzá a plusz 990USD-t a végsőként fizetendő összeghez.

Végülis a kempingezés sajnos elmaradt - de összességében ez egy afféle nem-várt opció volt és amiért menni akartam - hogy ott legyek, az így is megtörtént.




^ vissza az oldal tetejére
Antarctic Dream és utasok
Ahogy említettem szereztem pár kapcsolatot eme út miatt és összességében azt kell hogy mondjam, hogy az Antarctic Dream pozitív összképpel zárta az utat. Főként az alábbi okok miatt:
  • A hajó: Ushuaia kikötőjében sétálva, és elnézve a többi hajót - továbbá a többi cégek kínálatát és mérhetetlen sok utasbeszámolót átolvasva - ha egy ilyen útvonalú túrára mennék ismét, akkor valószínűleg megint az M/V Antarctic Dream-et, vagy egy hasonlót, mint az M/V Ushuaia választanám.

    Ennek egyik oka például a hajó. Egyáltalán nem tartom utálatos gondolatnak a cirkáló jellegű utazásokat. De nekem a hátam közepére se kell két fedélzeti uszoda, hat moziterem, nyolc kaszinó, meg több száz méteres úszó ötcsillagos szálloda; a sokkal nagyobb utasszámot nem is említve.

    Személy szerint nekem nagyon tetszett a hajó és a csapat kisebb mivolta, számomra ez sokkal testhezállóbb és fontosabb mint másnak a két szauna és a szolárium.

    A másik oldal a vitorlás (láttunk is kettőt, majd az adott oldalon láthatóak). Ha elsőre ezt választottam volna, nos szerintem az első Drake-átjáró élményemhez talán rázós emlékek kötődnének.

  • A csapat: a kapitánytól kezdve az expedíciós csapaton keresztül a hajó személyzetén át mindenki kiváló felkészültségről és tudásról tett tanúbizonyságot. Szóval mindenképpen tudom javasolni őket.

Volt egy hirtelen bejegyzésem az visszatérés után a spanyoltanulásra vonatkozóan. Persze egyrészt már autodidakta módon is motiváltam magam, de amiért végülis formálisabb keretek közé akartam tenni, az a hajóról is jött: az, hogy az emberek javarésze legalább két nyelven beszélt, az a minimum. Mindemellett volt egy szintén jelentős százalék, akik minimum három nyelvet beszéltek: spanyol, angol - aztán német, francia, stb. Szeretek nyelvet tanulni, és a jelenlegi négyet is folyamatosan csiszolom, de ez mindenképpen motiváló volt.

Egyébként El Calafate/Ushuaia francia és olasz megszállása és az úgy általános feltételezésekkel ellentétben a hajón inkább vegyes volt a nemzetiségek aránya: argentin, chilei, ausztrál, spanyol, német, osztrák, brit, svájci, orosz, japán, kínai, meg három magyar.




^ vissza az oldal tetejére
Étkezések, italozások
A hotelekben a reggeli a szabvány volt: tea, kávé, tej, felvágottak (már ahol volt...), sajtok, pirítós, sütemények, gyümölcslevek. Mivel bőségesen étkeztem, és a látnivalók kora-délutánra már lefutottak, így csak egy esti vacsorázás maradt.

A hajón azért érdekesebb volt a menü:
  • reggeli fél nyolctól: tea, kávé, tej, pirítós, felvágottak, rántotta, virsli, bacon, müzli, stb.
  • ebéd általában fél egytől és vacsora fél nyolctól: háromfogásos érkeztetés, szerintem pozitív eredménnyel. Röpke visszatekintés után talán azt mondanám, hogy 65%-ban a halféleségek voltak a terítéken, de feltűnt csirke, marha és ha jól rémlik bárány is. A desszertek az út vége felé már kissé soknak bizonyultak az utasok javarészének - túl sok édesség - de szerencsére a konyha fel volt készülve és helyette lehetett friss gyümölcsöt kérni.
Ja igen, az ételek-italokhoz is tartozik, volt egy chilei pincérlány, aki akkora hatalmas mosollyal kérdezte mindig az asztalnál ülő embereket, "¿Vino tinto?", hogy a "vörösbor" spanyol megfelelője hamar megragadt a tudásomban.




^ vissza az oldal tetejére
Statisztikák, az út számokban


  • A végső megtett útvonal és főbb pontjai
  • Nap (dátum)  
    01. (1123) Buenos Aires - El Calafate
    02. (1124) El Calafate
    03. (1125) El Calafate - Ushuaia
    03-09. (1125-1201) Ushuaia
    09. (1201) Ushuaia - Beagle csatorna
    10. (1202) Drake-átjáró
    11. (1203) Drake-átjáró, este már a Barrientos-sziget
    12. (1204) Barrientos-sziget, Félhold-sziget
    13. (1205) Cuverville-sziget
    14. (1206) Petermann-sziget, este maga a kontinens
    15. (1207) Port Lockroy és Neumayer-csatorna
    16. (1208) Megtévesztés-sziget
    17. (1209) Vissza a Drake-átjáróban
    18. (1210) Horn-fok és Beagle-csatorna
    19. (1211) Beagle csatorna - Ushuaia
    20. (1212) Ushuaia - Buenos Aires



  • Technikai statisztikák
  • Nap Nikon képek száma Nikon képek mérete Canon képek száma Canon képek mérete Canon videók száma Canon videók mérete
    01. 33 120 977KByte 94 174 443KByte 0 0KByte
    02. 652 2 733 141KByte 6 13 615KByte 17 640 030KByte
    03. 89 341 457KByte 133 311 737KByte 17 907 489KByte
    04. 544 2 664 132KByte 34 79 911KByte 9 971 349KByte
    05. 200 940 327KByte 11 25 810KByte 0 0KByte
    06. 1 010 4 239 648KByte 7 19 585KByte 9 310 746KByte
    07. 191 825 904KByte 3 6 739KByte 2 47 879KByte
    08. 229 1 030 610KByte 79 138 304KByte 4 199 661KByte
    09. 332 1 456 167KByte 9 26 406KByte 2 71 902KByte
    10. 92 346 535KByte 2 3 260KByte 6 304 320KByte
    11. 264 944 695KByte 0 0KByte 1 119 120KByte
    12. 497 1 826 338KByte 21 42 981KByte 20 1 018 251KByte
    13. 527 1 790 664KByte 0 0KByte 9 869 227KByte
    14. 1 055 3 887 699KByte 13 28 971KByte 27 1 514 320KByte
    15. 1 340 6 153 633KByte 16 33 800KByte 11 985 793KByte
    16. 337 1 445 665KByte 6 13 418KByte 4 151 583KByte
    17. 0 0KByte 0 0KByte 0 0KByte
    18. 663 2 363 442KByte 7 10 836KByte 5 204 505KByte
    19. 43 147 166KByte 126 291 992KByte 3 170 466KByte
    20. 0 0KByte 120 237 254KByte 2 246 492KByte
    Összes: 8 098 33 258 200KByte
    (~31.7GByte)
    687 1 459 062KByte
    (~1.39GByte)
    148 8 733 133KByte
    (~8.32GByte)
    Megjegyzések:
    • semmi rémülködés, a weboldalon természetesen nincsen ennyi kép és videó. ;)



  • Egyéb maximum és minimumok, azaz "legek"
  • Legalacsonyabb pont: ~0m (Ushuaia kikötőjében; 6. nap, 244. kép)
    Legmagasabb pont: technikailag ~12km lenne (a repülő ugye), de ha a gyakorlati számokat nézzük, akkor ~285m (a Perito Moreno kilátóban; 2. nap, 65. kép)
    Legmagasabb pont az Antarktisz-félsziget utazáson: ~94m (a kontinens és Graham-föld; 14. nap, 122. kép)
    Legdélibb pont: 65° 10.55′ S, 64° 8.18′ W (14. nap, Petermann-sziget)


    Egyszóval ez az utazás és útvonal nem a magasságokról szól a ~0-300 métereivel. :)




    ^ vissza az oldal tetejére
    Konklúzió
    Visszatekintve, az élmény mindenféleképpen emlékezetes; mégha pénzügyileg nézve ekkora összeg is csak (legyen az önmagában is nagy összeg) a Déli-sark kis szeletét mutatja meg. Ez nem kifejezetten az én túrámra értendő, hanem egy általános ár/csomag, cégtől függetlenül (persze a még drágább észak-amerikai cirkálókat most nem veszem számításba), amikor a hajók az Antarktiszi-félsziget csücskénél (South-Shetland szigetek és kissé délebbre) járnak. Ha valaki tényleg a kontinenst akarja, annak az alapárnál is drágább, már emberfeletti 50 000USD összegig kell a zsebébe nyúlnia.

    Ettől függetlenül a mi utazásunk lényegében szerencsével, de legalább egy alkalommal lehetővé tette maga a kontinens fizikai érintését: amikor a hatodik napon 21:00-tól 22:00-ig egy rövid landolás során lehetett sétálni a hóban és domboldalon.

    Hogy mik voltak a legnagyobb élmények? Mindenféleképpen érdelődőnek tartom magamat az állat-, és növényvilág felé és önmagában véve is csodálatos az Antarktiszi-félsziget állatvilága. Mindemellett amiért én mentem, az elsősorban maga a táj és a történelem volt. Belegondolni is hatalmas, hogy az akkori nagy felfedezők is ezeken a vizeken hajóztak. Hogyan (felszerelés, hajó, pszichológia, stb.), milyen körülmények között és mekkora erőfeszítéseket kellett tenniük. Semmi központi fűtésű kabin vagy háromfogásos-porcelántányéros díszétkezések meg welcome drink. És ez még csak maga az oda-visszajutás kérdése, a kontinens felfedezése pedig egy további téma.

    A végszó roppant egyszerű: ha valaki azt mondaná "A holnapi első géppel Ushuaiába repülsz, onnan pedig a Déli-sarkra." - akkor bárki biztos lehet abban, hogy a csomagjaim 1 órán belül készen állnának.




    ^ vissza az oldal tetejére