Utazónaplók: 2013-11-22_Paraguay
2013-11-22_Paraguay
gm_route_map
Indulás
James Bond meló után hatkor már a metrón tömörül, és a Retiro buszpályaudvar felé igyekszik. Itt találkozik Mariannal, a túra másik utazójával; így a továbbiakban felmerülő többesszám használata most sem rendelkezik királyi többes háttérrel.

A busz 20:45-kor indul, körülbelüli érkezés szombat reggel 9:15 (12:30 óra menetidő), 644ARS az odaút jegye. Még foglaláskor volt egy kis gondolatvihar, ugyanis általában négyféle kényelmi osztály van a buszokon:
  • első osztály (suite): az ülések körülbelül 180 fokban dönthetőek
  • komfort (cama): az ülések körülbelül 150 fokban dönthetőek
  • félkomfort (semicama): az ülések körülbelül 130 fokban dönthetőek
  • általános (común): az ülések körülbelül 120 fokban dönthetőek
Jó-jó, ez szépen hangzik, de mi a kemény valóság? Melyiket érdemes választani? Ebben általában már a busztársaságok is segítenek, vagyis a hosszabbtávú utazásokat semicama, cama ülésekkel szerveznek; a mostani út cama osztály volt. Második körben az utas magassága lehet szempont: 190 cm körül úgy fér el a lábad, hogy oldalra hajlítod, vagy ha kinyújtod akkor a háttámla alján ülsz. A 8-9. óra után a jobb lábad a folyosóra nyújtod ki. A 10. óra végefelé pedig velőtrázó sikollyal, izzadtságban úszva riadsz fel a félálomból, hogy a bal lábadhoz kapj: vajon fogod-e még mozgatni az életben?!?!

Megdöbbentő, de valójában vicc volt. Ide-oda mozgolódással kibírható és átvészelhető. A pénzügyi különbségek körülbelül 100-200 pesót jelentenek az osztályok között; turistáknak talán nem tétel. 20 óránál hosszabb utat viszont én repülőre váltanék (javaslat Thor és Odin viking harcosainak), aztán helyben, egy rövidebb buszozással érném el a látnivalókat. A lábtartó alatt viszont van hely, így a három napra szervezett hátizsákok nevetve elférnek, még a csomagtérbe pakolással sem kell szórakozni. Az éjszakai utazások egyik tétele a vacsora: valami saláta, rizses hús és egy háromdekás bor; az utas ízlése szerint vörös vagy fehér. Vörös, Trapiche Alaris. A busz pedig tovább robogott észak felé a sötét argentin éjszakában.

Extra adalék az utazónaplóhoz. Első körben itt van a naplóbejegyzés, csinosba dizájnolva.

Másodrészt, ahogy ott is említésre került, eme utazás történelmi jelentőségű volt, a témáról még film is készült. Nem úgy. :P Lásd az 1986-os A misszió mozit Robert de Niro, Jeremy Irons és Liam Neeson szereplésével, Ennio Morricone több mint kiváló filmzenéjével. A történet pontosan az utazás látnivalóiról szól, a jezsuiták 18. századi dél-amerikai missziójáról, azon belül is a guaraník kereszténységre történő áttérítéséről.

Ha valakinek szintén ott csücsül a film a polcán, esetleg végigböngészi ezt a linket, akkor érdemes az utazónapló olvasása előtt-után szintén megnézni.

Talán utána, mert a film már a missziók bezárásáról, eltörléséről szól.
Megérkezés San Ignacióba
A busz dicséret- és tiszteletreméltó pontossággal 9:20-ra érkezett meg San Ignacióba. San Ignacio olyan, mint Punta del Este volt nekem Uruguayban: a leszállók száma minimális - ketten voltunk csak azok - mindenki robog tovább az Iguazú-vízesés felé.

Más útvonalán, idején és pénztárcáján talán nem úriemberes taposni, de valahol elgondolkoztató, hogy sokan így elrobognak történelmi emlékhelyek mellett, észrevétlenül. Persze, az Iguazú az Iguazú, de ha csak 1 napot szánnak erre a környékre (ami pont útba is esik), már akkor is +1 élménnyel hagyják el Argentínát, többet is lehet majd mesélni az otthoniaknak.
d01_01 (2013-11-23 09:57:09) -- helyszín a Google Maps térképen
d01_02 (2013-11-23 09:57:27) -- helyszín a Google Maps térképen
Loyolai Szent Ignác temploma, melynek rögtön az elején elhelyezkedése csodálatos, mivel rögtön lehetőséget ad az utazás látnivalóinak bevezetéséhez.

Isten útjai kifürkészhetetlenek
Loyolai Szent Ignác nevéhez fűződik a Jézus társasága katolikus szerzetesrend megalapítása, akiket az egyszerűség kedvéért csak jezsuitáknak nevezünk.

Szent Ignác (eredeti neve: Iñigo López de Loyola) a baszkföldi De Loyola nemesi családba született 1491 tavaszán. Serdülőkora és fiatalsága még nem mutatott semmi jelet arra, hogy később szentté fog válni: legkedvesebb időtöltése a fegyverforgatás volt, szeretett harcolni, s nem rejtette köpenye alá tőrjét, kardját vagy véleményét sem; eme hármas gyakran vitte őt párbajok sorozataiba.

17 évesen csatlakozott a katonasághoz, és 13 évvel később a De Loyola család legfiatalabb 13. tagjának élete örökre megváltozott. 1521 és 1526 között dúlt az itáliai Négyéves háború, melynek során Franciaország a pápai államok ellen küzdött. Ennek egyik lépcsőjeként a francia sereg Pamplonát támadta és 1521. május 20-án egy ágyúgolyó szétroncsolta a védekező oldalon harcoló Szent Ignác egyik lábát, a másikat pedig darabokra törte.

A gyógyulás lassú és fájdalmas volt, nem csak az akkor még ismeretlen fájdalomcsillapítás miatt, hanem mert előrevetítette a jövőt, hogy Szent Ignác többé nem folytathatja a karrierjét a katonaságban. A gyógyulás ideje alatt könyveket olvasott, és a Szász Rudolf által írt Vita Christi (Krisztus élete) könyv roppant nagy hatással volt rá: megvilágosodott az élete s annak küldetése, maga mögött hagyta a katonai élet hívságait, hogy Isten evilági szolgálatába álljon.

1522 márciusában a Montserrat hegyre zarándokolt, ahol megjelent előtte Szűz Mária és a kis Jézus. Ezután Manréziába vándorolt, a napi imádkozás és aszkéta élet mellett lefektette a Lelkigyakorlatok című könyvének alapjait, mely a mai napig a jezsuita rend alapkönyve és a keresztény vallás gyakorlásának egyik tétele.

Teltek az évek, egy időben még a Spanyol inkvizíció (magas labda, nem rakok ide linket) fülébe is eljutott eme new-age vallásértelmezés és gyakorlás, de mivel Szent Ignác prédikációi és tanításai nem veszélyeztették az Egyház hatalmát, továbbá a pápát tekinti a rend földi irányítójának így végül békén hagyták és folytathatta vallási küldetését.

A jezsuiták rendje félhivatalosan 1534. augusztus 15-én indult, mikor Szent Ignác 6 másik társával együtt szövetségre léptek. A rend hivatalos elismerése 1540. szeptember 27-én történt meg, amikor III. Pál pápa jóváhagyta a rendalkotmányukat.
d01_03 (2013-11-23 10:05:38) -- helyszín a Google Maps térképen
Séta San Ignacióban.
d01_04 (2013-11-23 10:07:50) -- helyszín a Google Maps térképen
d01_05 (2013-11-23 10:08:30) -- helyszín a Google Maps térképen
San Ignacio Miní csaló pénztárosai
Szóval magyarok, mondjátok. Ha magyarként belépőjegyet kell(ett) fizetnetek, mert Pestre szeretnétek tekinteni a Halászbástyáról, idegesek lesztek? Jól teszitek!

Argentína sem nélkülözi a kígyóbelű csalókat, megveszekedett tévelygőket és sunyi nyerészkedőket, lásd:

ticket05

Szép jegy, mi a bajod vele? Többféle tartózkodási engedély van Argentínában, de szűkre fogva a témát mindkét kalandornak ideiglenes tartózkodási engedélye van-volt. Ennél überargentinabb cucc csak az állandó tartózkodási engedély és az állampolgárság. Mit jelent az ideiglenes tartózkodási engedély? Évente meg kell hosszabbítani, egyébiránt minden jogosultságod és kötelezettséged ugyanaz, mint a másik két kategória (mínusz szavazási kötelezettség és kisebb apróságok).

Viszont a valami jogszabályra hivatkozva saját zsebre dolgozó pénztáros azt mondta, hogy az ideiglenes tartózkodási semmit nem ér, és csak 70 pesós, vagyis külföldieknek szóló teljesárú jegyet volt hajlandó eladni.

Még anno, amikor csak zöldfülű DNI-s voltam a Perito Moreno gleccsernél, akkor is szó nélkül kaptam a kedvezményt, és azóta sem találtam idevágó paragrafust és más helyen sem volt ilyen afférom. Itt sem az egetverő 20 peso lett volna az áthidalhatatlan szakadék, hanem elvekről beszélünk, ugye.

A reklamáció végül nem történt meg, de még a nap folyamán később úgyis miénk volt az erkölcsi győzelem. Egyébként a jegyszaggató nő csak vonogatta a vállát és a szokásos mondattal jött: Tudják, az argentin gazdaság! Az, és tegyük le a lekváros üveget meg a hörcsögöt, mert nem lesz jó vége.

A tanulság. Nézz utána az aktuális rendelkezéseknek, de:
  • ha egy ingatlanközvetítő/lakástulajdonos azt mondja, hogy hosszabb (2+ hónap) bérlés esetén az egész időtartam összegét egyben kell fizetned == csaló avivada áll szemben veled, mutass egy fityiszt az orcájába és távozz.
  • ha egy múzeumban, nemzeti parkban, vagy egyéb közkincsnek számítható helyen a pénztáros teljesárú jegyet akar fizettetni veled csak mert ideiglenes tartózkodási engedélyed van == csaló avivada áll szemben veled. Ha nem akarsz bemenni a helyre, akkor mutass egy fityiszt az orcájába és távozz. Ha be akarsz menni, akkor csapd ki a balhét, hívd a főnökét. Ha így sem megy, akkor fizesd ki a teljesárú jegyet, utána mutass egy fityiszt az orcájába.
A jezsuita missziók rövid történelme és a múzeum
A szerzetesrend megfogantatásától kezdve a jezsuita missziók a világ minden sarkán munkálkodtak és terjesztették Isten dicsőségét: Dél-Amerikában pedig a 17. században vetették meg a lábukat. Az ötlet eredetileg a Spanyol Birodalomtól származott, akik úgy döntöttek, hogy mindenkinek jobb, ha az őslakos tupi és guaraní indiánok megismerik az európai életet, felveszik a kereszténységet és becsületes adófizető állampolgárokká válnak.

Az Újvilág felfedezéséhez képest (1492) a jezsuiták csak később, 1570-re jutottak át. Elsődleges munkaterületük a mai Paraguay volt, de később Argentína területén is számos misszió épült, illetve Bolíviában és Brazíliában is.

A jezsuita missziók 1609-ben kezdtek virágozni, amikor Reginaldo de Lizárraga Paraguay akkori püspöke misszionáriusokat kért a Spanyol Birodalomtól. III. Fülöp spanyol király és Asunción kormányzója beleegyezett, és szerződést kötött a jezsuitákkal: a Paraná folyó mellett élő őslakosok addig szeparáltan és a spanyol kezektől függetlenül élték világukat, így a misszionáriusok feladata volt, hogy az európai hatalmak kezébe olvasszák őket és megtanítsák nekik az európai értékrendet.

A legfontosabb és legnagyobb missziókat ezen a térképen lehet látni.
d01_06 (2013-11-23 10:50:06) -- helyszín a Google Maps térképen
d01_07 (2013-11-23 10:51:16) -- helyszín a Google Maps térképen
d01_08 (2013-11-23 10:53:19) -- helyszín a Google Maps térképen
d01_09 (2013-11-23 10:54:57) -- helyszín a Google Maps térképen
d01_10 (2013-11-23 10:56:08) -- helyszín a Google Maps térképen
San Ignacio Miní
San Ignacio Miní története 1611 körül kezdődött, amikor José Cataldino és Simón Maceta jezsuita szerzetesek az akkori Guayrá területén (mai Paraguay és a brazil Paraná állam) megalapították a missziót. Mivel ezen a területen folyamatosan a bandeirantes (emberkereskedelemből élő brazil-portugál szárazföldi kalózok) csapatokkal kellett küzdeniük, 1632-ben a költözés mellett döntöttek és végül 1696-ban állapodtak meg a jelenlegi helyen. Nevét 1613-ban kapta Roque González de Santa Cruz jezsuita szerzetestől: San Ignacio Miní, melyben a miní szó kisebbet jelent guaraní nyelven - hogy így jelezzék a különbséget a másik, nagyobb tekintéllyel rendelkező San Ignacio Guazú misszióval szemben; a guazú jelentése nagy, hatalmas.

Leggyümölcsözőbb korában nagyjából 3000 indián élt a misszióban a jezsuitákkal együtt, és különböző kézműves termékek eladása jelentette a bevételt. A misszió felépítése hasonlított a többihez: egy templom, egy cabildo (pre-koloniális városháza), temető, kolostor, iskola és a lakóházak vették körbe a hatalmas központi teret.

Miután 1767-ben Európából ellehetlenítették a jezsuiták rendjét, a szerzetesek egy évvel később elhagyták a missziót, és az elkövetkezendő évek során a bennszülöttek és a bandeirantes csapatok lerombolták az épületeket.

A barokk-guaraní stílusú épületeket 1897-ben találták meg ismét a fák és növények rengetege alatt, de csak 1903-ban jutott nagyobb nyilvánosságra, amikor az argentin író-újságíró Leopoldo Lugones felfedezőutat indított.

San Ignacio Miní az egyik legjobb állapotban maradt jezsuita misszió Argentína területén; ezért és fontos történelmi jelentősége miatt is 1983-ban felvették az UNESCO Világörökségek listájára.
d01_11 (2013-11-23 11:01:20) -- helyszín a Google Maps térképen
d01_12 (2013-11-23 11:33:11) -- helyszín a Google Maps térképen
d01_13 (2013-11-23 11:34:43) -- helyszín a Google Maps térképen
d01_14 (2013-11-23 11:39:28) -- helyszín a Google Maps térképen

panorama01
d01_15 (2013-11-23 11:46:31) -- helyszín a Google Maps térképen

panorama02
d01_16 (2013-11-23 12:04:43) -- helyszín a Google Maps térképen
A Főtemplom Juan Bressanelli itáliai pap tervei alapján készült, 74 méter hosszú és 24 méter széles. Építésekor a környéken roppantul prominens vörös homokkövet használtak. A falak körülbelül 2 méter vastagok, és noha a homokkő gyenge építőanyagnak számít, mégis a templom falai több mint kétszáz éve állnak.

panorama03
d01_17 (2013-11-23 12:09:19) -- helyszín a Google Maps térképen
d01_18 (2013-11-23 12:11:47) -- helyszín a Google Maps térképen
d01_19 (2013-11-23 12:17:59) -- helyszín a Google Maps térképen
Vissza a buszhoz
Visszasétáltunk a templomhoz, mert mint általában a világ bármely kisebb városában, nagyobb falván és településén, úgy itt is a templomnál található a buszmegálló.

Cselekménycsavar: pont az orrunk előtt ment el a busz, de mégsem aggódtunk, mert kiderült, hogy az úgyis a rossz irány lett volna. A közeli boltból emlékként még egy-egy zacskó vörös homokot is kaptunk.
James Bond hatalmas örömére a zacskó másnap Paraguayban kiszakadt, így összevörösözte a piperekészletet...mármint a nagyhatású altatószprét és az atombomba-hatástalanítót, úgy értve!
d01_20 (2013-11-23 12:29:30) -- helyszín a Google Maps térképen
Átséta a buszpályaudvarra, onnan vissza az információs boxba (a képtől jobbra), ahol elmondják, hogy a buszállomásról indul a közvetett loretói járat, mely a következőként célzott misszióba juttat.

Szerencsés mi, a buszpályaudvaron csak 15 perces várakozással telik az idő, és megindultunk.
d01_21 (2013-11-23 12:50:13) -- helyszín a Google Maps térképen
Loreto
A bejáratnál, exkluzívan egyedüli leszállókként a semmi közepén. Innen sétálni köll, 3 kilométer, de a történet semmi izgalmat nem kínál, rendben a Loretóhoz értünk; még vérszomjas szamarakkal se találkoztunk, mint én Észak-Argentínában a hegyek között.
d01_22 (2013-11-23 13:13:19) -- helyszín a Google Maps térképen
d01_23 (2013-11-23 13:28:44) -- helyszín a Google Maps térképen
A régió védjegye, a vörös homok.
d01_24 (2013-11-23 13:30:30) -- helyszín a Google Maps térképen
Nuestra Señora de Loreto
Napjaink jezsuita szerzetesei fogadnak minket délután kettő körül, teljesen segítőkészek, lerakjuk a hátizsákokat és egyikőjük pár szóban mesél a misszió múltjáról, illetve jelenéről: folyamatosan dolgoznak az épületek feltárásán, hogy kiszabadítsák őket egyrészt a föld alól, másrészt pedig a növények fogságából. Ha majd befejeződik a feltárás, akkor ez is olyan jó lesz, mint a San Ignacio Miní.

Van egy másik Loreto is, de az Csehországban van, és emlékeim szerint nincsen sok köze a jezsuitákhoz. Bár, érdemes megnézni az tény.
d01_25 (2013-11-23 13:57:16) -- helyszín a Google Maps térképen
Az első guayrái misszió
Napra szóló dátumot sajnos nem találtam, de 1610-ben alapították meg az első missziót San Ignacio de Guazú a mai Paraguay területén, a Nuestra Señora de Loreto missziót pedig szintén 1610-ben alapította Cataldino, Mazeta és Montoya atya. Így nehéz eldönteni, hogy melyik volt valójában az első jezsuita misszió ezen a vidéken és ebben az időszakban; de az biztos, hogy a mai Argentína területén ez volt az első.

Első vagy második, a lendület biztosan megvolt Loretóban. Nemcsak felépítették és irányították a missziót, de a jezsuiták a bennszülöttek nyelveit is megtanulták (tupi, guaraní, a kettő legelterjedtebb), és kifejlesztették a technikát, mellyel a római ábécén keresztül lehet ezeken a nyelveken írni. Nyomdájuk is volt, ahol a spanyol és latin nyelvű egyházi irodalmak mellett a Bibliát és további vallási könyveket is fordítottak az indián nyelvekre, továbbá szótárakat is készítettek.

San Ignacio Miníhez hasonlóan Loreto története akkor ért véget, amikor 1767-ben a jezsuiták elhagyták a dél-amerikai missziókat, onnantól kezdve a pusztulás és a természet ereje vette át a hatalmat az épületek fölött. 1983-ban Loreto is felkerült az UNESCO Világörökségek listájára.
d01_26 (2013-11-23 14:11:20) -- helyszín a Google Maps térképen
d01_27 (2013-11-23 14:19:45) -- helyszín a Google Maps térképen
d01_28 (2013-11-23 14:23:03) -- helyszín a Google Maps térképen
Antonio Ruiz de Montoya sírja
Egy perui jezsuita szerzetes volt (1585-1652), fentebb már említésre került a neve, mivel roppant fontos szerepet játszott a jezsuita missziókban.

Ha Thomas Bridges a yámana-angol nyelvtudós, akkor Montoya a guaraní-spanyol megfelelője. 1639-ben adták ki a leghíresebb Tesoro de la lengua guaraní - A guaraní nyelv kincsei könyvét (itt végig lehet olvasni, 830 oldal), de további számos művet is írt erről a nyelvről és a missziók történetéről.

Montoya nemcsak nyelvtudós, hanem tevékeny és aktív szerzetes is volt: körülbelül 100 000 guaranít keresztelt meg, és 1620-ra ő volt a missziók legfőbb vezetője. Nevéhez 15 000 guaraní indián megmentése is csatlakozik: amikor 1631-ben a São Paulo tartományból érkező rabszolgakereskedők a missziókat fenyegették, Montoya és Mazeta atya a paraguayi oldalra menekítették a keresztény indiánokat.
d01_29 (2013-11-23 14:26:03) -- helyszín a Google Maps térképen
d01_30 (2013-11-23 14:31:01) -- helyszín a Google Maps térképen
Ha jól emlékszem, a falak a régi templomhoz tartoztak, és arrafelé volt az oltár.
d01_31 (2013-11-23 14:32:57) -- helyszín a Google Maps térképen
d01_32 (2013-11-23 14:34:26) -- helyszín a Google Maps térképen
A temető.
d01_33 (2013-11-23 14:35:27) -- helyszín a Google Maps térképen
Fojtogató növények.
d01_34 (2013-11-23 14:36:17) -- helyszín a Google Maps térképen
A Loretói Szűz Mária kápolna.
d01_35 (2013-11-23 14:40:07) -- helyszín a Google Maps térképen
d01_36 (2013-11-23 14:42:03) -- helyszín a Google Maps térképen
d01_37 (2013-11-23 14:44:12) -- helyszín a Google Maps térképen
Egy órányi üldögélés, mert négykor jön a busz; nem kell visszagyalogolni a bejárathoz, hanem házhoz jön.
d01_38 (2013-11-23 16:05:56) -- helyszín a Google Maps térképen
José de San Martín szobra.
d01_39 (2013-11-23 16:08:39) -- helyszín a Google Maps térképen
Vissza a városba
16:15-kor megérkezik a busz, folytatjuk utunkat Santa Ana, a napi harmadik argentin jezsuita missziónk felé.
d01_40 (2013-11-23 16:14:57) -- helyszín a Google Maps térképen
Egy misionesi helyi buszjárat interiőrje. Szívesen.
d01_41 (2013-11-23 16:15:13) -- helyszín a Google Maps térképen
d01_42 (2013-11-23 16:19:34) -- helyszín a Google Maps térképen
d01_43 (2013-11-23 16:20:20) -- helyszín a Google Maps térképen
Talán az égövi szélesség és magasság, de errefelé roppant dominánsak a felhők.
d01_44 (2013-11-23 16:20:55) -- helyszín a Google Maps térképen
Nuestra Señora de Santa Ana
A busz sikerrel kirakott minket Santa Anában, de a romok helye még sötét folt a számunkra. Némi helyi kérdezősködés után megtudjuk a GPS pontosságú információkat: 600 méter előre az országúton, aztán 300 méter balra. A jövő utazóinak egy kis segítség: ha megnyitod a lenti képet Google Térképen, akkor a szokásosan piros nyíl jelöli a Santa Ana romokat. Feljebb, a T-alakú útelágazásnál van körülbelül a buszmegálló.

Úgyhogy lesétálunk az országút mellett - érdemes figyelni a kamionokra, balra fordulunk (van ott egy maté teagyár, ott kell balra fordulni) és az enyhe emelkedő tetején felviláglottak Santa Ana romjai a lassan lemenő nap aranyló sugarai alatt.

A KÜLFÖLDIKÉNT VÁSÁROLT JEGYÜNK ide is érvényes volt, és akkor már terefereként elmeséljük a vásárlás történetét, mire az egyik fickó visszakérdez: Ki volt az eladó? Egy szemüveges férfi? Yup. A kérdező és a többi kollégáinak arckifejezéséből, érkező bólogatásából rájövünk, hogy hírhedt a férfi. Remélhetőleg valaki jól ráver a körmeire egy fémbetétes nádpálcával.

A Loretóhoz hasonlóan itt is van egy kis terem, térképpel, kiállítási tárgyakkal és a srác nagyon belelendült a történetmesélésbe. Amire nem számítottunk, mármint igen, örültünk neki, mert tényleg jól mesélt, látszott rajta, hogy érdekli és érti is - de hátizsákkal a hátunkon úgy hirtelen nem számítottunk egy fél órás előadásra.

No de annyi baj legyen, sokféle érdekességet hallottunk a guaraník életéről, illetve itt tudtam meg a tereré történetét. Mi az a tereré? A tereré ugyanúgy indul, mint a maté: a matés pohárba belekerül a teafű, de nem forró vízzel kerül felöntésre, hanem hideg vízzel, vagy manapság valami gyümölcslével. A történet pedig úgy szól, hogy az őslakosok akkor fedezték fel a tererét, amikor rájöttek, hogy a vízmelegítéshez használt tüzet a rabszolgavadászok és egyéb nemkívánt ellenség könnyen észreveszik a sötétben. Így az éjszaka leple alatt hideg vízzel keverték el a teafüvet, és ezzel megmaradt a teaivás rítusa.

Továbbá megtudtunk még egy apró érdekességet is, bár nem tudom, hogy ezt leírhatom-e forró maté veszélyeztetése nélkül, mert amikor legutóbb egy argentin csapatban meséltem róla sértődés volt belőle. A srác elmondta, hogy A látogatók több mint 90%-a a távoli Európából jön, miközben az argentinoknak fogalmuk sincsen arról vagy nem érdekli őket, hogy a környéken a világörökség részébe tartozó emlékhelyeik vannak, a helyiek meg csak egy temetőt látnak a kövekben.

Fiúk, lányok: egészen biztosan sokan látogatjátok az Iguazú-vízesést (tudom hogy igen, a legtöbb argentin gyerek az Iguazú-vízesésnél tanul meg járni), a szárazföldön pedig ezek a történelmi emlékek tolakodóan útba esnek. Ha csak +1, vagy másfél napot adtok a látogatásnak, azzal is kiterjesztitek a történelem iránti érzékenységet.

A temető említése azért is fontos, mert a missziók után évszázadokig ugyanabba a temetőben helyzeték örök nyugalomra az újabb idők halottait, és csak akkor építettek egy újat, amikor az UNESCO érthetően beszólt emiatt: egy történelmi emlékhelyet ne kavarjuk már össze a jelennel.
d01_45 (2013-11-23 17:37:47) -- helyszín a Google Maps térképen
A temető, egy-két újabb sírral.
d01_46 (2013-11-23 17:42:18) -- helyszín a Google Maps térképen

panorama04
d01_47 (2013-11-23 17:49:45) -- helyszín a Google Maps térképen
Lakóépület vagy iskola.
d01_48 (2013-11-23 17:53:37) -- helyszín a Google Maps térképen
Növénykert.
d01_49 (2013-11-23 17:55:42) -- helyszín a Google Maps térképen
Bár nem láttunk ásatásra utaló jeleket, mint a Loretónál, de valószínűleg ez a misszió is felfedezés alatt áll, mert a templom maradványain kívül a többi rom még mindig a föld és a növények alatt van.
d01_50 (2013-11-23 17:57:02) -- helyszín a Google Maps térképen
d01_51 (2013-11-23 18:01:09) -- helyszín a Google Maps térképen
Vissza Posadasba
d01_52 (2013-11-23 18:29:44) -- helyszín a Google Maps térképen
Át a határon
Nemtudom óra valahány perckor visszaértünk Posadasba, és némi kérdezősködés után kiderül, hogy a 6 és 7-es állomásról indul az interurbán Argentína-Paraguay buszjárat. Éppen becsörtet egy busz, valóban Encarnaciónba megy és 10ARS lesz fejenként a fuvar.

A busz előbb körbemegy egész Posadasban, alaposan feltömi a sofőr a járatot. Végül megérkezünk a határhoz, mindenki leront, sorbaáll a kiléptetéshez az argentin határon. Egy fülhallgatóval és rágóval felszerelt fickó kezeli a dokumentumomat (bisztos ezé' nem vette észre a DNI lejártát).

Mindenki visszaszáll a buszra, lassan átgurultunk a paraguayi oldalra. Leszálltunk a belépéshez (a többiek argentinnak és paraguayinak tűntek), de a három kivilágított bódéban senki nem ült. Határőr egy se volt a közelben, viszont szerencsére a busz hirtelen megindul. Rohanás, mindketten menet közben ugrunk fel - fogalmunk sincs hogyan és jön-e még következő.

Menet közben biztosítjuk egymást, hogy akkor nincsen belépő pecsétünk? Mivel ekkor már Encarnación sötét utcáin köröztünk, így nem volt sok értelme és helye az aggódásnak. A busz ide-oda kanyarog, és végül megtudom a sofőrtől, hogy a busz közben lekanyarodott valamerre, útlezárás miatt. Aggodalomra semmi ok, célirányban vagyunk egy-két segítőkész helyi útmutatása alapján végül lépésről-lépésre megérkezünk a Kerana Hostelbe. A szállás árára nem emlékszem, csak arra, hogy valami karvalyszámmal váltották az argentin pesót és a paraguayi guaranít - mellyel akkor még nem rendelkeztünk.

Lecuccolás aztán kis séta után európai fülhöz képest kései vacsora 22:10-kor a Vicio's étteremben: egy házi készítésű lomito marhahúsos hamburger (25 000PYG) és egy sör (12 000PYG) a vacsora.

Utána vissza a szállásra, közben érkezett egy szobatárs, akiről kiderült, hogy egy olasz srác és valakinek szívességből visz egy bőröndöt. Hmm. Az őszintesége nagyon különös volt. További teljesen semleges kérdésekre pedig Miért érdekel? kérdésválasszal reagált. Többet nem láttuk.
:: létrehozta Ezüstkép Photos v2.12.2
Minden jog fenntartva © 2017