Utazónaplók: 2015-01-25_BsAsMuseoNaturalesCienciales
2015-01-25_BsAsMuseoNaturalesCienciales
  • KMZ (Google Earth): kattints ide
  • Az utazónaplóhoz nem tartozik KML (Google Maps).
gm_route_map
Museo Argentino de Ciencias Naturales Bernardino Rivadavia (MACN)
A 202 éves múzeum (Wikipédia) történelmének kezdetéhez ismét Argentína egyik legfontosabb korszakába repít vissza az időgép: célpont a 19. század hajnala.

A névadó Bernardino Rivadavia 1780. május 20-án gazdag értelmiségi családba született Buenos Airesben, spanyol származású apja jogászként kereste a napi empanadára valót. Rivadavia középiskolai tanulmányait a Colegio Nacional de Buenos Aires gimnáziumban kezdte, de néhány előadás után otthagyta az iskolát, hogy inkább kereskedelmet tanuljon. Ekkortájt zajlott a Brit invázió, Rivadavia pedig a galíciai önkéntesek oldalán aktívan szolgálta az ország védelmét. Mint az akkoriban hasonló cipőben járó sorstársai esetén, a katonamúlt, szülői szálak és iskolázottság később Rivadaviát is politikai karrierre evezte: első lépcsőként egy szavazati joggal nem rendelkező titkári posztot töltött be az Első triumvirátusban, mely a régebben említett Juan Martín de Pueyreddón részvételével is kormányozta a Río de La Plata-i Egyesült Tartományokat.

Rivadavia életéről a szokásosan érdekes SciELO idevágó spanyol oldalán még többet lehet olvasni - a múzeum szempontjából fontos, hogy a természettudományok iránt érdeklődő Rivadavia tervei között szerepelt egy fővárosi, témába vágó múzeum megépítése. Az előkészületeket és kivitelezést erősen hátráltatták az akkoriban dúló és nagyobb prioritással rendelkező függetlenségi törekvések, mindenesetre az 1812-ben beterjesztett kezdeményezést 1823-ban végül Martín Rodriguez, a Buenos Aires-i Tartomány akkori kormányzója jóváhagyta.

Rivadavia 1822-ben elűzte a Domonkos-rendet a Convento de Santo Domingo kolostorból, és 1826-ban annak egyik loft-típusú padlásán megkezdték a múzeum kialakítását. A kiállítási tárgyak szépen gyűltek az évek folyamán, induláskor 800 állat és 1500 ásványi mintát lehetett megtekinteni. Továbbá az intézmény nemzetközi hírnevet is szerzett magának, olasz és porosz tudósok is dolgoztak a fejlesztésen, a múzeum első igazgatója pedig az olasz botanikus Carlos Ferraris volt.

13 évvel később a már említett Juan Manuel de Rosas hatalomra jutása gyökeres változást hozott a múzeum történelmében. Noha Rosas elkötelezetten vallásos volt, mégsem látott logikai bukfencet a felebaráti magatartás és egy alternatív rendőrséget is alkalmazó totalitarizmus között.
Talán Rosas mellé tehető, hogy ő a vallást nem a saját céljainak elérésére használt takaróként ragadta meg, csak természetéből adódóan volt ennyire ambiciózus és istenfélő egyszerre.
Ennek idevágó vonatkozása, hogy Rosas 1835 októberében visszatelepítette a domonkosokat, a múzeumot pedig szélnek eresztette. Az alkalmazottak mentették a menthetőt, a környékbeli kisebb épületekbe vitték át a kiállítási tárgyak és tudományos felszerelések egy részét, a többi pedig elkallódott a zűrzavarban.

Rosas karrierje 1852 februárjában véget ért, a múzeum pedig a Manzana de las Luces - A megvilágosodás háztömbjében kapott helyet egészen 1937-ig, ekkor került át a luftos focilabdára hasonlító Parque Cententario melletti mai épületbe. A múzeum újjáépítése a német zoológus Hermann Burmeister kezei alatt történt, mely annyira sikeres volt, hogy Burmeister 1857-ben visszatért Buenos Airesbe és 1862-ben igazgatóvá nevezték ki.

A múzeum azóta is szépen gyarapszik, az őslénykutatástól kezdve a jelenkori állat- és növényvilágon keresztül az ásványtanig minden korosztály számára betekintést kínál a természettudományok világába. Ha Buenos Airesben jársz, érdemes elszakadni a belvárostól és néhány órára kijjebb merészkedni: kövesd a piros B metrót, és az Angel Gallardo megállónál kell leszállni. A múzeum minden nap, de csak 14 és 19 óra között tart nyitva (15 peso a belépődíj).

Ha az alábbi képeken szereplő hírességek ismerősnek tűnnek, vagy berobban a déja-vu: nem a véletlen műve. Lásd Mar del Plata és Neuquén utazások.
Őslények
d01_01 (2015-01-25 14:59:55) -- helyszín a Google Maps térképen
A Shell-embléma.
d01_02 (2015-01-25 15:04:17) -- helyszín a Google Maps térképen

panorama01
Az ammonitesz spirálja.
d01_03 (2015-01-25 15:06:30) -- helyszín a Google Maps térképen
Az Austroraptor cabazai - Déli tolvaj - egy körülbelül 70 millió éve élt madárszerű kétlábú dromaeosauridae volt a késő kréta korban. Ha az Austroraptor felmenőit keressük, akkor a családfa egyik pontján valószínűleg egy Velociraptor és egy madár szülőt kell találnunk.

A gondolat legalább annyira fura mint a lódarázs - mindenesetre az Austroraptor a dromaeosauridák legnagyobb ismert példánya: körülbelül 5 méteres testhosszal rendelkezett. A maradványokat a Río Negro tartomány Allen-formációjában 2002-ben fedezték fel, specifikus nevét pedig Héctor Tito Cabaza őslénykutatótól, a Museo Paleontológico de Lamarque megalapítója után kapta. Némi disszonanciai kavar az adatokkal, van ahol Albertnek hívják az urat, de elképzelhető hogy a spanyol szokások szerint két keresztnévvel rendelkezett.

Az Austroraptor jellegzetesen vékony, hosszúkás koponyája akár 80 centiméterre is megnőhetett. Fogazata hasonló volt a mai krokodilokéhoz: rövid, kúp alakú és tűszerű fogak segítették az állat húsevő habitusát.

Egy kis polka itt...egy kis polka ott... ;D
d01_04 (2015-01-25 15:07:16) -- helyszín a Google Maps térképen
A csodálatos gyilokmadár.
d01_05 (2015-01-25 15:08:46) -- helyszín a Google Maps térképen
Az izmos lábú Carnotaurus sastrei.
d01_06 (2015-01-25 15:09:32) -- helyszín a Google Maps térképen
A játékos növényevő Amargasaurus cazaui.
d01_07 (2015-01-25 15:10:55) -- helyszín a Google Maps térképen
d01_08 (2015-01-25 15:11:10) -- helyszín a Google Maps térképen
A kréta korabeli, 83 millió évvel korábbi Patagónia egyik leggyakoribb dinoszauruszai az abelisauridák voltak, az alábbi Abelisaurus comahuensis szintén a nem egyik prominens tagja. Fosszíliáit a Río Negro tartomány Comahue térségében található, Neuquénhez közeli Lago Pellegrini mesterséges tó medrében Roberto Abel argentin historiográfus és paleontológus fedezte fel. Osztályozását, faj és nemleírását 1985-ben Fernando Novas és José Bonaparte végezte el.

9 méteres izmos test, húsevő habitus, 85 centiméter hosszú koponya - az Abelisaurus comahuensis néhány lehengerlő paramétere. A koponya jellegzetességei a természetes csontközök, melyek a koponya súlyát hivatottak csökkenteni strukturális gyengítés nélkül.
d01_09 (2015-01-25 15:12:18) -- helyszín a Google Maps térképen
Femur de Saurópodo / POR FAVOR NO SENTARSE
Fordítása:
Egy sauropoda combcsontja.
Ez nem egy pad, ne ülj rá.
d01_10 (2015-01-25 15:14:25) -- helyszín a Google Maps térképen
A csapatban veszélyesebb, de egyedül sem barátságos Pianitzkysaurus floresi.

A hetes kép után most nem egy biztonsági őrt, hanem egy felelőtlen látogatót veszítettünk el.
d01_11 (2015-01-25 15:14:53) -- helyszín a Google Maps térképen
A Patagosaurus fariasi egy 165 millió éve élt eusauropoda volt a középső jura korban. Maradványait a Chubut tartományban található Cerro Condor közelében fedezték fel a 1970-es években; leírását José Bonaparte végezte el 1979-ben. A nemzetség a patagóniai lelőhelyből adódik, a specifikus név pedig Don Ricardo Farias, a környék földbirtokosa előtt tiszteleg. A kiállítási tárgy nem véletlenül került a Pianitzkysaurus mellé, mindkettőt és további leleteket szintén a Cañadon Asfalto-formációban találták meg.

A többi sauropodához hasonlóan a Patagosaurus is hatalmas, 15 méteres testhosszal és körülbelül 8-16 tonna testsúllyal rendelkezett. Barátságos növényevőként étrendjében elsődlegesen a jurászi Patagóniában bőségesen rendelkezésre álló délfenyők szerepelhettek.
d01_12 (2015-01-25 15:18:56) -- helyszín a Google Maps térképen
d01_13 (2015-01-25 15:23:23) -- helyszín a Google Maps térképen
Antiguos pobladores del territorio argentino - Az argentin területek őslakosai
A Nagy amerikai faunacserében az emberi faj volt azon utolsók egyike, melyek a piacenziai korban Észak-Amerikából a déli kontinensre vándoroltak. Egyelőre nincsenek pontos ismereteink arról, hogy mikor érkeztek meg az első embercsoportok, de a faunacseréhez képest már körülbelül 10 000 évvel korábban is éltek lakosok az argentin területen. Ezek a csoportok valószínűleg vadászó életmódot folytattak, melynek köszönhetően lényegében az összes nagytestű növényevő kihalt, olyan fajok mint a mammutok és az óriáslajhárok.

Később ezeket az őslakosokat háttérbe szorították és elüldözték az újabb törzsek és embercsoportok, idővel pedig megérkeztek az európai konkvisztádorok is.

Úgy mondják, hogy a képen látható földi maradványok eredete egyelőre nem meghatározott, mivel nem tartoznak egyetlen manapság ismert őslakosok felmenői közé sem.

Una teória controvertida - Egy ellentmondásos elmélet
Florentino Ameghino a múzeum első argentin igazgatójaként dolgozott 1902-től. Továbbá első volt azok között is, akik az Amerika kontinens kezdeti lakosait, azok gazdaságát és kultúráját kutatták. Mindazonáltal Ameghino az egyedi őskövületek részeiből és hibás kormeghatározásból arra a téves következtetésre jutott, hogy az emberiség kialakulása Dél-Amerikában történt, és ezt a feltevését szenvedélyesen védte - noha már akkor is léteztek bizonyítékok az emberiség afrikai eredetére.

Mindezek ellenére Ameghino a korához képest és Charles Darwinhoz hasonló forradalmi elméletekkel is rendelkezett - ebben az esetben olyannal melyet manapság is elfogad a tudomány: úgy vélte, hogy az ember nem a majom közvetlen leszármazottja, hanem mindkét faj külön-külön de egy közös ős leszármazottai.
d01_14 (2015-01-25 15:25:58) -- helyszín a Google Maps térképen
A Buenos Aires-i smilodon.
d01_15 (2015-01-25 15:26:35) -- helyszín a Google Maps térképen
Kéttonnás tatu Glyptodon.
d01_16 (2015-01-25 15:27:34) -- helyszín a Google Maps térképen
d01_17 (2015-01-25 15:28:04) -- helyszín a Google Maps térképen
d01_18 (2015-01-25 15:31:28) -- helyszín a Google Maps térképen
Az Arctotherium egy rövidpofájú medveféle volt a pleisztocén időszakban. Ősei valószínűleg a Nagy amerikai faunacserében, 1.7 millió éve jutottak át Dél-Amerikába, maradványaikat Venezuelában, Bolíviában, Brazíliában, Uruguayban, Chilében és Argentínában is megtalálták.

Az Arctotherium nemzetség öt fajából az Arctotherium wingei kivételével mindet Argentína pampás vidékén fedezték fel. Ezek a medvefélék hatalmas, körülbelül 300 és 1200 kilogramm testtömeggel rendelkeztek függően a fajtól és az állat nemétől. Az állatok mérete korszak szerint is változott, például az Ensenadense (kora és középső pleisztocén) időszak nagyobb tagjaihoz képest a Bonaerense és Lujanense (késő pleisztocén és kora holocén) egyedei már csak kisebbek voltak.

A legutóbbi felfedezések egyike Mar del Plata közelében történt, három lelet került napvilágra: egy felnőtt nőstény és két medvebocs az Arctotherium angustidens fajból. A fosszíliákat egy barlang kiásása során találták meg, mely arra utal hogy az Arctotherium menedékként használta a barlangokat, melyeket olyan nagytestű növényevők ástak ki mint a Glossotherium és a Scelidotherium.

Meglepő módon az emberiség csak közvetetten tehető felelőssé az Arctotherium kihalásáért - a nagytestű növényevők kipusztulása és a később érkezett jaguárok, oroszlánok és smilodonok hozták el eme medveféle végzetét.
d01_19 (2015-01-25 15:32:39) -- helyszín a Google Maps térképen
6 méter és 5 tonna, mégis növényevő Megatherium.
d01_20 (2015-01-25 15:33:43) -- helyszín a Google Maps térképen
Az argentin történelem néhány karaktere.
d01_21 (2015-01-25 15:36:45) -- helyszín a Google Maps térképen
d01_22 (2015-01-25 15:39:33) -- helyszín a Google Maps térképen
Ember, australopithecus, csimpánz; balról-jobbra.
d01_23 (2015-01-25 15:51:39) -- helyszín a Google Maps térképen
Vízivilág.
d01_24 (2015-01-25 15:53:44) -- helyszín a Google Maps térképen
Ásványvilág.
d01_25 (2015-01-25 15:59:43) -- helyszín a Google Maps térképen
Jé, ez ismerős!
d01_26 (2015-01-25 16:01:53) -- helyszín a Google Maps térképen
Körülbelül 4-5000 éve, a mai Chaco és Santiago del Estero tartományok határán csapódtak a Campo de Cielo meteoriteső darabjai a Földbe. Alább az El Toba, a csoport harmadik legnagyobb meteoritja látható.

A vasmeteoritot 1923 novemberében fedezték fel, 4210 kilogramm tömege javarészt vasból áll, illetve 7%-os a nikkeltartalma. További, kisebb százalékban kobaltot, ként, foszfort, szént (grafit formájában), ónt, szilíciumot, magnéziumot és kalciumot is találtak a tudósok.

Erről jut eszembe, a legjobb autókamerás felvétel.
d01_27 (2015-01-25 16:09:00) -- helyszín a Google Maps térképen
d01_28 (2015-01-25 16:10:37) -- helyszín a Google Maps térképen
:: létrehozta Ezüstkép Photos v2.12.2
Minden jog fenntartva © 2017