Vissza az utazónaplók főmenüjébe

Első nap: [1]
Második nap: [1]
Harmadik nap: [1]
Negyedik nap: [1]
Ötödik nap: [1]
2014-04-17_Neuquen
A dinoszauruszok napja.
  • Az utazónaplóhoz nem tartozik KMZ (Google Earth).
Érkezés Neuquénbe
Felhőatlasz kiolvasva, alvás. Fél órás késéssel fél hétre ért a busz Neuquénbe, és Mar del Platához hasonlóan szintén nem akartam a hajnali városban csatangolni - annyira hajnali, hogy még a taxik se sorakoztak fel az utasszállításhoz.

B terv, Batman tejeskávé két medialunával és vízzel 45 pesóért - oszt' várás a reggelre.

Közben újabb utazásfilantrópiai gondolatokkal töltöm az időt: a Via Bariloche ejecutivo cama (üzleti osztály) ülései semmivel nem jobbak, mint a sima cama ülések; talán még azt is megkockáztatom hogy a semi cama is ugyanakkor méretű. Persze minden relatív mint mindig, magas emberek esetén néhány centi is számít, az alacsonyabbak a fenti három kategória közül nyugodt szívvel bármelyiket választhatják (kb. 100 peso az árkülönbség).
d02_01 (2014-04-18 07:40:32) -- helyszín a Google Maps térképen
A jegyzetem itt azt írja taxis sztori, penzvaltas de sajnálatos módon ennél többre én sem emlékszem. Rejtély a taxis sztori mivoltja, és ha ez még nem lenne elég szuszpenzió: milyen pénzt kellett volna váltanom, hiszen még mindig Argentínában vagyok.

Nem, Neuquén még Argentínához tartozik, így biztos csak valami hajnali szabadkőműves behatás félregépelte a jegyzeteket, esetleg Pachamama megint csak bolondozott.
d02_02 (2014-04-18 08:14:14) -- helyszín a Google Maps térképen
Indul a túra
Neuquént két napba összesűríteni egy izgalmas kihívás, mégsem lehetetlen. Az első nap a dinoszauruszoknak és a környékbeli kisvárosok felfedezésére lett kiporciózva.

Kilenckor indulás a szervezett utazás keretein belül, még átgurulunk egy másik hotelbe ahol két argentin lányt, és két házaspárt is felvesz a kisbusz. A városból nyugati irányban távozunk, menet közben minden Qué lindo időjárás! Qué lindo házak! Qué lindo fák! Persze szuper arcok voltak, szó ne essen róla, úgyhogy hamar befejezem a gondolatsort mielőtt tényleg egy közép-európai középosztálybeli magyarnak hisznek.

Patagóniai őszi színek, lesz még több is.
d02_03 (2014-04-18 09:49:28) -- helyszín a Google Maps térképen
Hello hosszú, nyílegyenes patagóniai utak, helló! Mint Perito Moreno felé volt pár éve.
d02_04 (2014-04-18 10:14:12) -- helyszín a Google Maps térképen
Az első megállóhely. Sajnos már nem emlékszem, és nem is sikerült kiderítenem hogy ez micsoda. Az biztos, hogy valami bogyóféle és nem a különleges patagóniai Nyelvén egyensúlyozó tornászgiliszta.
d02_05 (2014-04-18 10:50:39) -- helyszín a Google Maps térképen
Rövid séta a Candeleros-formáció tetején. A formáció nagyjából 100 - 97 millió éves, többek között egy őslénykutatói paradicsom.

Számtalan világszinten is egyedi lelet itt került felfedezésre - az oldalon majd szép sorban bemutatásra kerülnek a legfontosabb dinoszauruszok.
d02_06 (2014-04-18 10:54:22) -- helyszín a Google Maps térképen
Eme utazónapló sem fogja nélkülözni az argentin történelmet, első ugrás a Mar del Plata és a Belle Époque aranykorának hajnala, vagyis a 20. századforduló lesz. Első szereplő Ezequiel Ramos Mexía (ejtsd: mehíja), aki egy argentin ügyvéd és politikus volt. 1880 és 1883 között a Buenos Aires-i Provincia képviselőjeként szolgálta az ország javát, 1901-1906 között mezőgazdasági miniszteri, 1907-1913 között pedig nemzetfejlesztési miniszter posztot töltött be.

Neve szorosan összefügg Patagónia történelmével, kezei alatt két idevágó jogszabály emelkedett törvényerőre. Egyik a Ley de Fomento de Territorios Nacionales (A vidéki területek fejlesztéséről), másik pedig a Ferrocarriles del Estado (Az állami vasútvonalakról) szóló törvények voltak. Mindkettő Patagónia felemelését és az országos vérkeringésbe történő csatlakozását igyekezett megvalósítani. Olvasnivalók a témáról itt és itt találhatóak, továbbá a Patagóniai vasútvonalról itt és itt is lehet olvasni.

Úgy is mondják, hogy a célirányosan öntudatos Mexía megszabta a feltételeket, de mivel azok életképesnek és hatékonynak bizonyultak, így róla nevezték el a lentebb látható 1973-ban felavatott Embalse Ezequiel Ramos Mexía víztározót. Vizét a Limay-folyó szolgáltatja, és 816 km2 területével elnyeri az Argentína legnagyobb mesterséges tava címet.

panorama01
Vannak kérdéseim. A víztározó melletti látnivalók közé tartoznak az alábbi lábnyomok - már mindenki várja a dinoszauruszokat, ugye? A történet szerint ezek a lábnyomok egy sokmillió éve kihalt dinoszauruszé voltak.

Ámbár. Fenntartom a tévedés jogát (a helyszín kiépítésének ismeretei híjján), és nem is akarok túlságosan popszkeptikus lenni: de hogyan maradhattak fenn ezek a lábnyomok sok-sok évmillió elteltével, főleg ha valószínűleg a Río Limay is nyaldosta a partokat?
d02_07 (2014-04-18 11:45:01) -- helyszín a Google Maps térképen
Érkezés a Villa El Chocón faluba. A falu egy 2010-es számlálás szerint 707 főnyi choconense lakossal rendelkezik, javarészük a két fő látványosság (a gát és dinoszaurusz múzeum) munkatársai.

A több idővel rendelkező utazók számára El Chocón további szórakozást is kínál, egy nyugalmas kirándulás megállóhelyeként is szolgálhat: a Limay-folyó és a víztározó remek lehetőséget kínál a halászat és a vízisportok iránt érdeklődőknek, az inkább evilági utazók számára pedig a környező dombok s hegyek számtalan trekking fesztelen mámorát is kínálják.
d02_08 (2014-04-18 12:08:06) -- helyszín a Google Maps térképen
Alább a különleges alakú, Noé bárkáját mintázó és a faluhoz közeli gát lankáját utánzó Parroquia Espíritu Santo (Szentlélek plébánia) látható.

panorama02
Látogatás az Ernesto Bachmann Paleontológiai Múzeumban. Ernesto Bachmann egy autodidakta őslénykutató volt, számtalan jelentős felfedezés a Villa el Chocón régióban és nemzetközi helyszíneken is az ő nevéhez csatlakoznak. Bachmann 1894. február 1-jén Svájcban született és 1970. március 19-én a közeli Plottierben hunyt el.

A belépő 20 peso, Jurassic Parkos pólóban csak 12 peso.

...NEM...mielőtt felesleges magyarázkodásra kényszerítenék a kedves látogatók a kedves múzeumi alkalmazottakat. :)

d02_09 (2014-04-18 12:16:18) -- helyszín a Google Maps térképen
Miért agoniszál esz a dinoszaurosz?
d02_10 (2014-04-18 12:19:06) -- helyszín a Google Maps térképen
Mert egy másik a nyelvét harapja! HA-HA-HA!
d02_11 (2014-04-18 12:21:02) -- helyszín a Google Maps térképen
Tehát egy Carnotaurus sastrei látható a képeken (tessék nyugodtan visszatekerni :) ), mely egyben a múzeum házőrzője is. A Carnotaurus jelentése húsevő bika, erre pedig a névadó félelmetes szarvak is rádupláznak; egyelőre még nem tisztázott hogy mi volt a céljuk, de valószínűleg az állatvilágban jellegzetes Kinek nagyobb a szarva? effektus figyelhető meg: a fajon belüli rivalizálásra és erőfitogtatásra szolgáltak (mint az agancsos állatok esetén).

A Carnotaurus nem véletlenül prominens kiállítási tárgya és fogadóbizottsága a múzeumnak. Biológiai, taxonómiai szempontból azért, mivel ez az egyetlen, szarvakkal rendelkező ismert húsevő dinoszaurusz. Paleontológiai fontosságú azért is, mert eddig csak egyetlen példány került napvilágra. Felfedezését nem meglepően a Mar del Plata-i utazónaplóban is említett José Bonapartének és csapatának köszönhetjük: 1984-ben ők hozták felszínre a krétai időszakból származó körülbelül 75 millió éves maradványokat a Bajada Moreno közelében. A MACN-CH 894 holotípust a Buenos Aires-i Bernardino Rivadavia Természettudományi Múzeumban lehet megtekinteni.

A fordított T-alakú, mintha présgépbe nyomott koponyájú Carnotaurus átlagosan 8-9 méteres hosszúságú volt, testtömege elérhette akár a 2 tonnát is. Táplálkozási szokásairól megoszlanak a vélemények: vannak akik úgy vélik, hogy a Carnotaurus harapóereje viszonylag gyenge de gyorsan ismételhető volt, így csak kisebb zsákmányokat fogyasztott - de közös egyezség, hogy a hosszúkás, tűéles fogakból és a koponya szerkezetéből adódóan a Carnotaurus nagyobb állatokat is jó eséllyel támadhatott.

Spanyoltudású Carnotaurus rajongók olvassák végig ezt az oldalt is.

Dinoszaurusz filantrópia: nevess csak a csökevényes mellső lábain, persze. Utána remélhetőleg képes vagy olyan gyorsan szaladni, ahogy azok a hátsó lábak tudnak...melyeket egyenként 111-137 kilogramm színizom mozgat...
d02_12 (2014-04-18 12:22:08) -- helyszín a Google Maps térképen
A főhős, Giganotosaurus carolinii. Tévedések és kínos szituációk elkerülése végett, rögtön az elején érdemes tisztázni és memorizálni hogy nem Gigantosaurus, hanem Giganotosaurus a neve.
Persze, meghívlak. Egy Gigantosaurus koktélt a hölgynek!
Nem figyelsz rám? Giga-no-to-saurust kértem!
Főhős és egyedi látnivaló, mivel az eddigi és később bemutatásra kerülő fosszíliákhoz hasonlóan a Giganotosaurus lelet világszinten is egyedi. Felfedezését Rubén Dario Carolininek köszönhetjük, aki 1993. július 25-én bukkant a 98 - 96 millió évvel ezelőtti cenomani korban élt állat maradványaira a már fentebb említett Candeleros-formációban.

And boy, what a dinosaur it is. A Giganotosaurus egyike a legnagyobb ismert szárazföldi dinoszauruszoknak, így a vizualitást kedvelő és fantáziával rendelkezők számára rögtön szögezzük le: a koponyája körülbelül 1.8 és 1.95 méter hosszú lehetett. Mennyire szerencsés az ember, hogy elkerülte a dínók hatalmát. Néhány későbbi szakmai felvetés megkérdőjelezte a koponya méretét, túlzónak tartják a számokat, de ha az általuk feltételezett 1.6 méteres koponyát vesszük, nos valószínűleg így sem lenne jó háziállat a Giganotosaurus.

Mondani sem kell, húsevő volt.
d02_13 (2014-04-18 12:27:06) -- helyszín a Google Maps térképen
A maradványokat felfedező Rubén Dario Carolini által összerakott sivatagjáró egy részlete, ezzel járta a környéket a kutatásai során. A Giganotosaurus carolinii 1994-ben került a szakma elé, első nemzetközi megjelenése a Nature folyóirat 1995 szeptemberi számában történt, Rodolfo Coria és Leonardo Salgado publikációjában.
d02_14 (2014-04-18 12:29:30) -- helyszín a Google Maps térképen
Balra egy már bemutatott Carnotaurus, jobbra pedig szintén bemutatott Giganotosaurus carolinii egésze látható.
d02_15 (2014-04-18 12:32:38) -- helyszín a Google Maps térképen
la garra - karom (nőnemű!!!)
de - birtokos, valakié/valamié

POR FAVOR NO TOCAR
Fordítása:
A kiállítási tárgyon sokat dolgoztak munkatársaink. Nincsen szüksége az emberi kézről átvitt olajokra és zsírokra.
Ne baszogasd.
Mindent a szemnek, semmit a kéznek.
d02_16 (2014-04-18 12:35:57) -- helyszín a Google Maps térképen
A következő versenyző már a nevével is büntet: Skorpiovenator bustingorryi
(kiejtéskor enyhén hörgősen nyomd meg a betűket, pörgesd meg a dupla r-t a végén, és lassan kilehelve húzd ki az i-t)

A Skorpiovenator az Abelisauridae család, theropoda alfaj, hüllőmedencéjűek rendjébe tartozott. Tehát: a Skorpiovenator egy két lábon járó hüllőszerű dinoszaurusz volt körülbelül 93 millió éve. Nevét Manuel Bustingorryról kapta, az ő birtokán fedezték fel eme állat maradványait.

Az abelisauridák a kréta időszaki Patagónia leggyakoribb dinoszauruszai voltak. A képen látható MMCH-PV 48K holotípus világszinten is egyedi, mivel egyedül a farok és a mellső lábak hiányoznak a kiváló állapotban megmaradt leletről. A maradványt tömbszerűen emelték ki a régészek, így a lelet újabb lehetőséget ad a tudósoknak, hogy az opisthotonus death pose jelenséget kutassák: egyelőre nem bizonyított, hogy az egy darabban megtalált őslényeknek miért hajlik hátrafelé a nyakuk, van nyitva a szájuk és kinyújtva a farkuk. Több felvetés létezik, egyik szerint az állatokat valami föld/hegyomlás maga alá temette, másik azt mondja hogy a halál beállta előtti agónia okozta a jelenséget, harmadik felvetés pedig úgy magyaráz, hogy az állatok vízben hunytak el: a vízmozgás illetve izomösszehúzódás együttes hatása az ok. A téma és tafonómiai kutatás adott, tessék gondolkozni, bizonyítást keresni.

A romantikus regényeket kedvelő olvasók már a dínó nevéből is kiáltják, hogy a Skorpiovenator egy marcangoló húsevő volt, ebben pedig a 6 méter hosszú test is segített. Noha a Skorpiovenator valószínűleg nem rendelkezett nagy harapóerővel, de a nyúlánk állkapocs számtalan pengeéles fogat rejtett. Továbbá a hosszúkás és tömzsi koponya feltételezi, hogy az állat a támadás során egy erős nyaki mozdulattal belemélyesztette a fogait az áldozatába, jelentős sebeket okozva.

A Skorpiovenatorhoz hasonló családközeli faj az Aucasaurus és az Ilokelesia.
d02_17 (2014-04-18 12:37:13) -- helyszín a Google Maps térképen
Szokás a Tyrannosaurust és - a most már ismert - Carnotaurust kinevetni a csökevényes mellső lábaik miatt. Nem szép dolog, de tegyük hozzá hogy még mindig szerencsésebbek, mint az Amargasaurusok: a testük méretéhez viszonyított koponyaméret alapján nem lehettek különösebben okos állatok.

S ha ez még nem is lenne elég, a holland facipőre emlékeztető koponya újabb viccek tárházát jelenthetné. Politikai korrektségre visszatérve, egy Amargasaurus cazaui látható a képen, melyből jelenleg szintén csak egyetlen maradvánnyal rendelkezik az emberiség. Felfedezése Leonardo Salgado és José Bonaparte nevéhez fűződik: 1991-ben a La Amarga folyó medrében találták meg a fosszíliákat. A név három részből áll össze: amarga (keserű), saurus (gyík) és a cazaui Dr. Luis Cazau tiszteletére került a végére, aki ekkoriban a YPF olajtársaság geológusa volt. A YPF és olaj említése nem véletlen, később visszatérünk rá.

Az Amargasaurus körülbelül 10 méter hosszú, 4 méter magas és 8 tonna súlyú lehetett. Külön ismertetőjellel is rendelkezett, a nyakán és hátán dupla sornyi tüskék voltak. Ezek pontos célja sem bizonyított még - újabb lehetőség - feltételezett funkciójuk lehetett a kommunikáció, hangjelzés, hőleadás vagy stabilitás szolgáltatása a 2.4 méter hosszú nyaknak.
d02_18 (2014-04-18 12:41:11) -- helyszín a Google Maps térképen
Az Amargasaurus növényevő. Csak játszik!
d02_19 (2014-04-18 12:42:00) -- helyszín a Google Maps térképen
Témaváltás a sok dínó után, a múzeum másik szekciója mely a környék víztározóit és vízerőműveit mutatja be. Kiemelt fontosságú építmények a régió energiatermelésének szempontjából.
d02_20 (2014-04-18 12:50:23) -- helyszín a Google Maps térképen
Ebédszünet
A gyakorlati látogatás előtt még ejtőzés és ebéd a La Posada del Dinosaurio - Dinoszaurusz fogadóban.
d02_21 (2014-04-18 13:14:59) -- helyszín a Google Maps térképen
Ravioli patagóniai pisztránggal töltve, sajtos-fokhagymás szósszal.

Az utastársak folyamatosan - minden harmadik falat után - megjegyzik, én is csak bólintok: Muy rico, todo rico!
d02_22 (2014-04-18 13:35:14) -- helyszín a Google Maps térképen
Kilátás az El Chocón-gát tetejéről
Kelet, Neuquén felé.
d02_23 (2014-04-18 14:56:54) -- helyszín a Google Maps térképen
Érdekességek a gátról (a kép közepén kanyarodik):
  • Hosszúság: 2.5 kilométer
  • A korona szélessége/vastagsága: 750 méter
  • Maximum magasság a talapzattól: 86 méter
  • Felhasznált anyagok mennyisége: 13 millió köbméter
d02_24 (2014-04-18 15:01:41) -- helyszín a Google Maps térképen
Karmokról szólva, a gát kivezető nyílása alább.
d02_25 (2014-04-18 15:13:53) -- helyszín a Google Maps térképen
Szép zárás.
d02_26 (2014-04-18 15:14:16) -- helyszín a Google Maps térképen
Rálátás az El Chocón-gátra, most lentről. Mit lehet hozzátenni, ahogy a népi bölcsesség szól: Ahol víztározó van, ott vízerőmű is.

A Limay-folyó felduzzasztott vizéből 1978-ra érte el teljes kapacitását a gát, évente körülbelül 2700 GWh energiát szolgáltat. Egyik helyen úgy olvastam, hogy ez Argentína harmadik legfontosabb gátja, de ha országszintű hasonlítást nem is veszünk, a régió számára mindenképpen roppant fontos az építmény működése. Ennek egyik oka az energiaszolgáltatás, de amennyiben a gát rendszerei megsérülnének, úgy a felszabaduló víztömeg átszakítaná a lentebb található Arroyito-gátat, ez pedig számos környékbeli falu számára tragédiát jelentene egészen Neuquénig.
d02_27 (2014-04-18 15:29:26) -- helyszín a Google Maps térképen
Transzformerek viszik az energiát a falvaknak és kisvárosoknak.
d02_28 (2014-04-18 15:30:13) -- helyszín a Google Maps térképen

panorama03
Átvezetés, intermisszió
Körülbelül 1 órányi autózás Plaza Huincul felé. Neuquénben sokkal látványosabb volt ami itt csak vízmenti pocsolyának tűnik. A túravezető lány már akkor is mesélte hogy pont múlt hét csütörtökön több eső esett egy nap, mint egész évben - mindent elöntött és eláztatott, számos ház összeomlott.

A mennyi a több? kérdésre kiderült, hogy körülbelül 200 mm - rövid utánajárás során realizáltam, ez valóban nagy mennyiség egy általában száraz területnek.
d02_29 (2014-04-18 16:06:09) -- helyszín a Google Maps térképen
Plaza Huincul
Plaza Huincul egyik és a legfőbb nevezetessége a Carmen Funes múzeum, mely régészettel és legfőképpen dinoszauruszokkal foglalkozik, illetve néhány szobában a kisváros történelmét is bemutatja.

A belépő 10 peso, Jurassic Parkos pólóban csak 5 peso.
d02_30 (2014-04-18 16:48:34) -- helyszín a Google Maps térképen
Teljes mértékben laza, nyugodt, lassú, alig mozgó, csendes kisváros.
d02_31 (2014-04-18 16:48:54) -- helyszín a Google Maps térképen
A múzeum, mely nem kisebb vagy kevésbé prominens házigazdával fogad, mint az őslénykutatás egyik legfontosabb felfedezése, az Argentinosaurus huinculensis.

Álljunk meg egy pillanatra.

Nem hatásvadászat és médiahype szempontjából, végképp nem tiszavirág életű celebvilágról beszélünk most.

Egy olyan dinoszauruszról van szó, amely jó eséllyel indulhat a valaha élt legnagyobb szárazföldi állat versenyén.

A dinoszauruszok az ismert legnagyobb méretű élőlények közé tartoznak, és az Argentinosaurus ezek egyik legjobb példája - közel 40 méteres hosszúságával, 60-88 tonna súlyával el is viszi az aranyérmet.

Az Argentinosaurus maradványainak egy részét 1987-ben egy argentin farmer Guillermo Heredia fedezte fel az Huincul-formációban, bár Heredia első ránézésre csak egy megkövült fadarabnak nézte az állat körülbelül 100 - 94 millió éves, késő kréta korból származó combcsontját. A lelet szerencsére tudományos kezekbe került, 1993-ban pedig José Bonaparte és Rodolfo Coria kiadták a leletről szóló publikációt.

Jelenleg hiányos ismereteink vannak az Argentinosaurusról, egyelőre csak 11 csigolya, egy sípcsont, keresztcsont és az említett combcsont áll rendelkezésre: az őslénykutatók ezek felhasználásával, vizualizálásával alkották meg a néhai dinoszauruszt és annak paramétereit. Melyek lehengerlőek, de a többi nagytestű sauropodához hasonlóan az Argentinosaurus is barátságos növényevő volt: hosszú nyakával kényelmesen elérhette a toboztermő fák tűleveleit, vagy a föld közelében harasztokat vagy bokrokat legelt.
d02_32 (2014-04-18 16:56:19) -- helyszín a Google Maps térképen
Valami ilyesmit érezhettek a felkelők a birodalmi lépegetők lábai között.
d02_33 (2014-04-18 16:59:59) -- helyszín a Google Maps térképen
Tetszett a jobb felső sarok kiemelése, mint Dél-Amerika, meg Argentína.

Mintha volna olyan, aki a 2015. évben nem tudja elhelyezni Argentínát a térképen. :DDD ... :(
d02_34 (2014-04-18 17:02:12) -- helyszín a Google Maps térképen
Giganotosaurus carolinii koponyája. Ha a csúcsra járatásról beszélünk, a Giganotosaurus szintén eséllyel viszi a legnagyobb húsevő élőlény díj aranyérmét.
d02_35 (2014-04-18 17:04:42) -- helyszín a Google Maps térképen
¿Hola, cómo estás, todo bien?

Észrevetted, hogy a dinoszauruszok mindig vigyorognak?
d02_36 (2014-04-18 17:06:00) -- helyszín a Google Maps térképen
Az Argentinosaurus huinculensis restaurált modellje: 39.7 méter hosszú és 7.3 méter magas.

panorama04
d02_37 (2014-04-18 17:05:00) -- helyszín a Google Maps térképen
Oscar Campos festménye látható a képen, címe El paso de un gigante - Egy óriás lépése. Megalkotását az Argentinosaurus huinculensis leleteinek felfedezése inspirálta, a kép sivár táján az utolsó egyed magányosságát láthatjuk a kihalás előtt.
d02_38 (2014-04-18 17:11:06) -- helyszín a Google Maps térképen
Át a múzeum B szekciójába, ahol Plaza Huinculról lehet megtekinteni a kiállítási tárgyakat.

--- Talán érdemes itt egy kis szünetet tartani. Történetváltás és korszakugrás következik. ---

Plaza Huincul és a hozzá hasonló észak-patagóniai kisvárosok történetébe nagyon bele lehetne veszni. Kezdjük rögtön a múzeum névadójával, Carmen Funesszel. Sra. Funes a chilei Sr. Campos felesége volt az 1870-es években, mely pontosan beleillett a Sivatag meghódítása hadművelet korszakába.
Egy kultúrákon és mondanivalón keresztül átívelő kiváló kosztümös filmet lehetne forgatni a történetből.

ÁÁÁÁ dehogy, csak vicc volt! :DDD Valójában csináljunk egy háromdimenziós cukormázt, legyen benne sok-sok számítógéppel rajzolt robbanás, lassított képkockán szálljon a srapnel, legyen valami olcsó giccses kerettörténet, egybites párbeszédek és dőljenek-robbanjanak azok a mangrullo katonai őrtornyok!
A hadművelet, mely azóta is az argentin történelem egyik legellentmondásosabb epizódja. A történet kezdete egészen a 16. századig lép vissza, ekkor a spanyol telepesek lassan benépesítették és megmunkálták Argentína hatalmas kiterjedésű földjeit, kemény munkával életképessé és használhatóvá tették a pampákat. Egy volt a bökkenő - mint Észak-Amerika esetén - hogy a végeláthatatlannak tűnő vidéknek már voltak őslakosai: az indiánok.

Az első kommunikációs próbálkozások még rendben folytak, a spanyolok megvásárolták a területeket az indiánoktól. De idővel az újonnan érkezettek miatt megváltozott az őslakosok által megszokott állat- és növényvilág rendszere. Sőt, a Buenos Airestől számított határvonal, mely elválasztotta a fejlődő civilizációt a barbár indiánoktól lépésről-lépésre egyre délebbre került meghúzásra.

Az indiánok egy része elfogadta a spanyolok által cserébe kínált javakat. A másik csoport viszont nem értette teljesen az Új Világ rendjét: mi az hogy terra nullius? Mi az a latin(?) jogi(?) megfogalmazás hogy senkiföldje? Hiszen már évszázadok, évezredek óta itt élünk! - kiáltotta a törzsfőnök mire a keménykalapos diplomata összerezzent, az acélírótoll megállt a kezében. Lassan felnézett, és halántékán egy izzadtságcsepp kezdett gyöngyözni ahogy a fölötte tornyosuló harcos karjainak súlyától megreccsent az asztal.

Hosszú történet röviden, a hangosabb csapat fizikai revansot akart és vett. Eme lépés kettő szempontból is rövid észjárásról tett tanúbizonyságot. Egyrészt az argentin farmerek által megvásárolt és felnevelt csordák melyet az indiánok elhajtottak, nem revansot hanem lopást jelentettek. Másrészt a gauchók és családjaik vérszomjas legyilkolásával egyedül azt érték el, hogy borzasztóan felidegesítették a városlakókat, Buenos Airest és a katonaság puskáit.

1816 után pedig ha lehet még bonyolultabbá vált a helyzet. A weboldal tisztelt látogatói már kisujjból vágják, hogy ekkor szakadt el Argentína a spanyol koronától - és úgy általában Dél-Amerika többi országai is. Így versenyfutás kezdődött Chilével szemben, hogy ki fogja megkaparintani a patagóniai földeket. A történet azért is érdekes, mert történelmi előzetest vetít arról hogy miért paprikás Argentína-Chile kapcsolata (utóbbiak angolbarát Falkland-szigetek támogatása csak egy folyomány). Chile 1845-ben passzívan megalapította Punta Arenast, így jelezve hogy igényt fog tartani a kontinens keleti felére is, az akkor jogilag még nem meghatározott területekre.

Visszatérve a belpolitikára, 1833 és 1834 között Juan Manuel de Rosas szétcsapott a törvénysértő indiánok között, továbbá 1861-től megindult az argentin részről megszállásnak, a chileiek által békítésnek nevezett Araucaníai hadművelet. Ennek során a chilei hadsereg behatolt a mapucse indiánok területeire (a mai Észak és Közép-Patagónia tájaira) annak reményében hogy chilei fennhatóság alá vonják őket és a paprika mellett borsot törjenek az argentinok orra alá.

A chilei apparátus nyerésre állt, és úgy tűnt hogy a mapucse indiánok az ellenségem ellensége a barátom stratégiát támogatják: lehet, hogy az argentinok ellenségei, de miért ne lehetnének a mapucsék barátai?

Ez már teljesen kipörgette az argentin hadvezéreket. Pontosabban ez is. Az egyre csökkenő területeik miatt szintén pörgő indiánok folyamatosan támadták a telepeseket, lopták a szarvasmarhákat. 1872. március 5-ével csöppent az utolsó csepp a pohárba, mikor Calfucurá mapucse törzsfőnök és 6000 katonája három argentin településre támadt: 300 criollo telepest megöltek, és Chilében értékesítették az így megszerzett 200 000 szarvasmarhát.

Az 1870-es évek eleji argentin belpolitika még igyekezett minőségi marhabőrből készült kesztyűs kezekkel dolgozni; ne ragadjon túl sok vér. Adolfo Alsina akkori hadügyminiszter nagyvonalúan még úgy akarta benépesíteni a sivatagot, hogy közben ne irtsuk ki az indiánokat. Ennek egyik eleme az Alsina által kidolgozott réteges védelmi vonalak voltak, hogy a terv szerint ezzel verjék vissza az indiánok gyors és meglepetésszerű malón típusú offenzíváit. Viszont Calfucurá támadását követően, és miután kiderült hogy a védelmi vonalak nem elegendőek - az argentin politika átértékelte a kérdés kezelését és megoldási lehetőségeit.

Az utazónapló szempontjából a Sivatag meghódítása itt historiae praecox véget ér. A fentebb említett chilei Sr. Campos és argentin felesége ekkoriban alapította meg Plaza Huincult: 1879-ben még erődítményként funkcionált, mellette a végtelen patagóniai vidéket keresztező katonák és azok lovai számára egy nagyjából 150 kilométeres körzetben csak itt volt lehetőség a megpihenésre, evésre, ivásra.

Señora Carmen Funes Plaza Huincul első lakosa volt, 1916-ban hunyt el.
d02_39 (2014-04-18 17:17:04) -- helyszín a Google Maps térképen
Újabb retrospektív témaváltás következik. Élesszemű olvasók már sejtenek valamit: ahol dinoszaurusz van, ott olaj is. A régió olajtörténelme nagyjából az 1800-as évek második felétől indult, 1865-ben a jujuyi Jujeña de Kerosene S.A., 1868-ban a saltai Francisco Host mérnök, illetve 1886-ban a mendozai Compañía Mendocina de Petróleo S.A. érkezett a vidékre és megkezdődtek a munkálatok.

Technikai nehézségek, szakmai felkészületlenség, magas szállítási költségek miatt a kezdeti évek nem biztattak túl sok sikerrel. 1915. november 20-án jutott el a Ferrocarril del Sud vasútvonal a régióba, így logisztikai szempontból hatalmas segítséget jelentett a kitermeléshez szükséges munkagépek szállítása. 1916. február 17-én a legnagyobb argentin olajipari cég YPF - Yacimientos Petrolíferos Fiscales vette át a munkát, és 1918 októberében az Egyes kút alatt megtalálták az első olajmezőt.

Mely demográfiai és gazdasági robbanást jelentett a régiónak és a városnak, 1918. szeptember 13-án a YPF megkezdte a fekete arany kitermeléséhez szükséges infrastruktúra - a falu, közművek, olajkutak, stb. - felépítését és benépesítését. A legnagyobb robbanás 1976-ban történt, ekkor fedezték fel a közelben található Loma de La Lata lelőhelyet, mely Argentína egyik legnagyobb olajkészletével rendelkezik: a provincia olajforrásainak 52%-át, országszinten pedig 25%-ot ad.

A Plaza Huinculba látogatók most már ismerik a környék két legfontosabb identitását: őslénykutatás és olajkitermelés.
d02_40 (2014-04-18 17:17:26) -- helyszín a Google Maps térképen
Még számítógépek is? Nem mondod!
Pedig igen. Plaza Huincul első számítógépe, egy Wang OIS látható a képen. Az Office Information System - Irodai információs rendszer sorozat 1977-ben jelent meg a piacon. Felépítése terminál jellegű volt, bár az általános ügyfél-kiszolgáló struktúrával ellentétben ezek a gépek egy Intel 8080-as processzorral és 64 KByte RAM memóriával is rendelkeztek.
Rövid technikai megjegyzés: a szerver-terminál esetén a felhasználó a terminálon keresztül csak kommunikál a rendszerrel, de maga az adatok tárolása, a számolás és egyéb folyamatok a szerveren történnek. Lásd még vékony kliens versus vastag kliens.
A terminálon keresztül bevitt adatok egy központi adattárolón kerültek elmentésre, és koaxiális kábelezés kötötte össze az eszközöket.

A hetvenes-nyolcvanas évek elhozták a számítógépek populáris forradalmát, de a Wang Labs hosszútávon nem tudott lépést tartani, tetézve a bajt olyan lépésekkel, mint az IBM sikerré vált PC-típusú (Personal Computer) rendszereivel való inkompatibilitás.
A flexibilitás (nem önfeladás) mindig előnyösebb evolúciós tulajdonság volt, mint a külvilágot kizáró monolit rendszerek.
A cég termékvonalával kapcsolatban megegyezik a szakma általános vélekedése, legnagyobb hátrányuk a limitált képességek voltak: ugyanis csak szövegszerkesztésre voltak alkalmasak. Így nem tudtak versenyezni a többféle funkcióval rendelkező PC számítógépekkel, melyek pornó és MP3 letöltést is kínáltak.

A Wang Labs hullámzó sikerei mellett végül 1992-ben csődbe ment, mindemellett a cégalapító dr. An Wang-nak is köszönhető az ötvenes-hetvenes években használt ferritgyűrűs memória megalkotása.
d02_41 (2014-04-18 17:17:57) -- helyszín a Google Maps térképen
Sőt, még nyomtató is van! Sajnos nem találtam információt a szövegszerkesztés kötelező perifériájáról, csak annyit hogy egy Wang 8020-as nyomtatóról van szó.

A kép még felsorolja, hogy a város 1989. december 13-án vásárolta meg a számítógépet 17 000 austrálért. Az austral Argentína hivatalos fizetőeszköze volt 1985 és 1991 között: 1 argentin austrálért (ARA) 1000 argentin pesót (ARP) lehetett kapni, és 1 argentin pesóért (a mai ARS) pedig 10 000 argentin ausztrál arát lehetne kapni.

A számológép kidobja az eredményt: a fenti irodai számítógépcsomag jelenleg 1.7 pesóba kerülne.
d02_42 (2014-04-18 17:18:23) -- helyszín a Google Maps térképen
Vissza Neuquénbe
Még a városból kifelé ismét, de most már a valóságban jelenik meg a múzeum egy-két kiállítási tárgya: Plaza Huincul valóban egy olajtermelésre szakosodott kisváros, lényegében egy iparvidék ahogy a különféle üzemek, gyárépületek, olajfeldolgozó ördögi masinériák kiemelkednek a lapos tájból.

Menet közben két újdonságot tudtam meg. Először, hogy a testünk jogos részéről, elesett katonáinkról vagy a lakosok a királynéhoz akarnak tartozni elvek és moralitás mellett valójában azért vitatkoznak az argentinok és az angolok a Falkland-szigeteken, mert a felszín alatt olajbánya rejlik.

A másik információt csak fél füllel hallottam az argentin lányok között. Inkább érdekessége volt, megtudtam hogy Az a jó férfi aki állandóan, vagy nagyon sokat beszél. A többi gyanús.
d02_43 (2014-04-18 18:18:59) -- helyszín a Google Maps térképen
Ismét a szálláson, a kísérteties szellemhostelben. Ha már nyúsvéti hulakról is volt szó: REDRUM! REDRUM!

Viccet félretéve, eléggé kísérteties volt a már korosodó virágmintás tapétájával, nyikorgó ajtóval, a gyenge lámpafénnyel. Az egyik ágyon még ruhák is voltak, de senki nem jelent meg értük! Még reggelre sem, az akasztva hagyott törülköző is ott volt még!

Nem mertem elhúzni az ágyat a hozzáférhetetlen szekrényajtók elől.
d02_44 (2014-04-18 19:21:34) -- helyszín a Google Maps térképen
Séta a belvárosban.
d02_45 (2014-04-18 20:17:25) -- helyszín a Google Maps térképen
Véletlenszerűen megtalálom a Café Olmedo éttermet, és ahogy lenni szokott Argentínában, fél tíz körül még üres a hely; kivétel a másik asztalt hesszelő vendégközönség.

A baconnal körbeölelt, pontosan kiválóan átsütött medallon de lomo pompás, ellenben a krumpli borzasztó volt a kemény és keserű fűszernövények ropogtatása miatt. Sima vízben főtt krumpli egy kis sóval tökéletesen elegendő lett volna.

Mára ennyit.
d02_46 (2014-04-18 21:10:10) -- helyszín a Google Maps térképen