• Dátum: 2011.11.23. - 2011.12.12.
• Napok száma: 20

   

• nem tudom eltekerni a gyújtótávolságot; ami nem is akkora probléma, mert éppen 14 mm-en volt, és javarészt úgyis ezt használom
• az autofókusz nem tudja mozgatni a lencséket - de manuális fókusztekergetéssel rendben megy az élességállítás

• hatalmas szerencsédnek kell lennie az időjárással (lásd 4-évszak egy nap)
• hosszabb időt kell eltöltened a helyen

• BlackBerry: a BlackBerry egy pozitív segítség volt az út folyamán, mert "redundáns" rendszereimbe örömmel vettem annak biztos lehetőségét, hogy ha a laptopról közvetlenül nem is érem el az internetet, de mégis tudok információt szerezni a BlackBerryn keresztül...vagy éppen közvetetten bejegyzést feltölteni.
  
  Azt mondom, hogy ha egy hotelben ülsz, ahol rá tudok dugni a töltőt, akkor minden okés. Ha nem, akkor inkább hanyagold a használatát, mert még egy sima 3G-s internetezés is hamar leszívja a kakaót. A tartalék D600 akksi nagyon jó szolgálatot tett, amikor utolsó napon a kávézóban üldögélve vissza tudtam tölteni róla a BB-t.
  
  Velem volt még a Mitac Mio 169-es PDA, de őszintén szólva nem igazán emlékszem, hogy egyáltalán használtam volna. Séta közben nem hallgattam zenét, amikor a hajón hallgattam zenét arra a BB-t használtam (úgyis feltöltöm este a kabinban), szóval velem volt, de nem igazán kellett.
  
  
• Laptop: Az Európai túra adta az ötletet, annyi különbséggel, hogy amikor Argentínába érkeztem, az utazás miatt már eleve ki kellett alakítani a technikai eszközök tárházát. A végső különbség és eredmény pusztán, hogy a Dell D600-as gépem volt velem, illetve a WD 1TB külső merevlemez, illetve a 250GB-s szintén másik külső merevlemez. Azt előre tudtam, hogy a laptop beépített tárhelye nem lesz elég, de két külső merevlemez "redundáns" stratégiája azért megnyugtatott.
  
  
• GPS és Google Maps: a GPS logger ugyebár elveszett. Alapvetően a városokban nem is hiányoltam, mert ahhoz egyrészt elég volt a fényképezőgép GPS-e, másrészt pedig a Google Maps segítségével relatíve könnyen be lehet lőni a pozíciót a házak, kocsik, hajók és egyéb objektumok alapján.
  
  Az Antarktiszon kissé bonyolultabb a helyzet, mert ott csak ritkán van olyan pont amihez viszonyítani lehetne; továbbá a jelen pillanatban (2012. március vége) a Google Maps szatellit térképeknek is csak több s kevesebb jobb felbontású képei vannak a Déli-sarkról. Mindazonáltal a képek helyzete pontos.
  
  Sajnálatos módon utólag vettem észre, hogy rögtön az első hajózós napon a Drake-átjáróban a GPS nem vett jelet (be volt kapcsolva és zölden is világított), így kézzel kellett megszerkesztenem a GPS adatot. Ugyanez a helyzet történt a harmadik nap első partraszállásával; nem felejtettem el bekapcsolni az öt órás kelés ellenére sem. :) Szóval azért a megszigszalagozott GPS kábel mégsem volt százas.

• rendes ár: körülbelül minimum három hónappal korábban foglalsz helyet. Ennek hátránya, hogy ez az összeg valószínűleg akár és minimum háromszorosa a last-minute árnak. Pénzügyileg ez nem kifizetődő opció. De. Ha kifejezetten rá vagy kattanva az Antarktiszra (mint én) és - továbbá körülbelül 12 ezer kilométerről érkezel (mint én)...akkor nem hajthatod fejedet az egyébként imádott Fortuna királylány forró ölébe, azt feltételezvén, hogy "last-minute úttal, legjobb árral biztosan el fogsz jutni a Déli-sarkra." Ushuaiában sétálva és beszélgetve néhány emberrel voltak akiknek az utolsó percben csúszott el az út. Mivel én biztosra akartam menni, így már június magasságában foglaltam a helyet.
  
  
• last-minute ár: általában a hajó indulása előtt egy hónappal hirdetik meg ezeket; gyakran a cégek weboldalán de esetenként csak úgy szerzel tudomást, ha Ushuaiában sétálsz és figyeled a hotelek, utazási irodák és egyéb helyek hirdetőtábláit.

• tea: 12ARS
• forró víz: 14ARS
• ebédcsomag: 55ARS

A Hostería Mirabeagle legnagyobb hátránya, hogy távol esik a várostól - bár eme hátrány nézőpont kérdése: ha van autód/bérelsz, akkor ennek nincsen jelentősége. Egyéb esetben marad a taxizás, mert a városközpont gyalog azért messze van. Főleg mivel nincsenek is utak, de erről majd egy Ushuaia bejegyzésben. Maga a hotel nagyon színvonalas, háromcsillagos hotel, a 201-es szobám pedig pont az öbölre és a repülőtérre nézett (az még odébb volt, szóval nem volt zavaró; ellenben még kukkolni is tudtam a repülőket). A reggeli is sokkal jobb mint a Los Cañelosban: friss sonkás-sajtos melegszendvics + jelentős mennyiségű extra pirítós, vaj, lekvár és házi kakaós sütemény.

El Calafate vs. Ushuaia
Ushuaia a nyertes. A városban sétálva elgondolkoztam, hogy talán érdemes lenne egy-két hónapot itt tölteni - de végső soron azt vettem észre, hogy az akkor még előttem lévő antarktiszi túra ejtette az enyhe lila fátylat a szemem elé. Aláhúzom, maga a tény, hogy a világ legdélibb városában jársz, az marha jó érzés. Az is tény, hogy vannak látnivalók a városban. De összességében Ushuaiát is be lehet járni egy hét alatt (túrázással néhány hét pluszban), és utána ha nem a fő cél (a Déli-sark elérése) miatt jöttél ide, akkor ki is merültek a lehetőségek (egyébként lényegében szórakozóhely sincsen, csak a sörözők és éttermek). Persze ha tényleg a túrázásra vagy rákattanva, esetleg hajózásra, akkor a hosszabb idő is kellemesen fog eltelni.

Visszatérve a túrához, összességében pozitív a kép a már említett ok miatt, hogy első landolásnak jó. Innentől kezdve eldöntheted, hogy mondjuk El Calafate a vonzóbb: a további gleccserek (Upsala, Spegazzini, Mayo, esetleg a miniTúra a gleccseren és között, amikor jégbarlangokban is járhatsz), a Cristina rezidencia, El Chaltén (egy másik kisváros, de szintén az El Calafate repülőtérről lehet odajutni: egyik híressége pl. a Fitz Roy hegycsúcs) és persze a túrázások. Ushuaia és annak látnivaló enyhén mások, természetesen a túrák mellett: lásd nemzeti park, vonatozás, hajózás, óceán és múzeumok.

Szóval ha muszáj lenne választanom, akkor Ushuaia nyerne egy magabiztos karhosszal, a hotelek közül pedig egy még erősebb testhosszal a Hostería Mirabeagle.

• A hajó: Ushuaia kikötőjében sétálva, és elnézve a többi hajót - továbbá a többi cégek kínálatát és mérhetetlen sok utasbeszámolót átolvasva - ha egy ilyen útvonalú túrára mennék ismét, akkor valószínűleg megint az M/V Antarctic Dream-et, vagy egy hasonlót, mint az M/V Ushuaia választanám.
  
  Ennek egyik oka például a hajó. Egyáltalán nem tartom utálatos gondolatnak a cirkáló jellegű utazásokat. De nekem a hátam közepére se kell két fedélzeti uszoda, hat moziterem, nyolc kaszinó, meg több száz méteres úszó ötcsillagos szálloda; a sokkal nagyobb utasszámot nem is említve.
  
  Személy szerint nekem nagyon tetszett a hajó és a csapat kisebb mivolta, számomra ez sokkal testhezállóbb és fontosabb mint másnak a két szauna és a szolárium.
  
  A másik oldal a vitorlás (láttunk is kettőt, majd az adott oldalon láthatóak). Ha elsőre ezt választottam volna, nos szerintem az első Drake-átjáró élményemhez talán rázós emlékek kötődnének.
  
  
• A csapat: a kapitánytól kezdve az expedíciós csapaton keresztül a hajó személyzetén át mindenki kiváló felkészültségről és tudásról tett tanúbizonyságot. Szóval mindenképpen tudom javasolni őket.
  
  

• reggeli fél nyolctól: tea, kávé, tej, pirítós, felvágottak, rántotta, virsli, bacon, müzli, stb.
• ebéd általában fél egytől és vacsora fél nyolctól: háromfogásos érkeztetés, szerintem pozitív eredménnyel. Röpke visszatekintés után talán azt mondanám, hogy 65%-ban a halféleségek voltak a terítéken, de feltűnt csirke, marha és ha jól rémlik bárány is. A desszertek az út vége felé már kissé soknak bizonyultak az utasok javarészének - túl sok édesség - de szerencsére a konyha fel volt készülve és helyette lehetett friss gyümölcsöt kérni.