2011-11-23_ArgentinaAntarctica
| |
Jó szórakozást. |
![]() |
Bevezető
| |
Akik végigolvasták az Európai utat, némi hasonlóságot vélhetnek felfedezni a bevezető oldalak között, de ez mérhetően minimális lesz ugyanis ez a mostani út lényegesen kevesebb szervezést igényelt.
Elsődlegesen, a közlekedés adott volt. A legelső tervek alapján - meg lényegében emiatt hoztam magammal a PDA-t a GPS-szel együtt - autót béreltem volna és azzal mentem volna végig északtól-délig; de utólag belegondolva ez valószínűleg túlságosan kalandos lett volna mély spanyol nélkül. A másik lehetőség a buszozás, de a több mint 40 órás zötyögést valahogy nem tartottam vonzónak; főleg nem odafelé. Második ok a szállás, szintén adott volt 99%-ban. Szóval ez a bevezető oldal lényegesen rövidebb, és valahol a naplóoldalak is. Az előszó vége pedig, hogy a miniNapló gondolata kifejezetten az Argentínába utazás előtt született meg: több, talán kevesebb sikerrel. De a lényeg, hogy számomra ez az út mindenképpen megörökítésre méltó volt. Szóval lényeg a lényeg, akik olvasták a miniNapló bejegyzéseket, azok több gondolatot, mondatokat ismételve fognak látni eme fő napló oldalain is. Olyan nyelvtani diszkrepanciák miatt elnézést kérek, mint a múlt és jelen időben írt mondatok kavarodása - egyszer majd egyesítem őket. :) Egy apró szolgálati közlemény azoknak, akik most látogatnak először az oldalra: itt található egy leírás a weboldal használatáról; érdemes átfutni a teljes élményhez. ![]() ^ vissza az oldal tetejére |
Fényképezőgép
| |
A felszerelés lényegében 100%-ban az európai útra vitt felszerelés volt. Azóta egyedüli kiegészítésként egy tartalék GPS kábel és 2 tartalék akkumulátor került a repertoárba. A történet már ismerős, lényegében az Amerikai Egyesült Államokból rendeltem meg ezeket. A dolog szépséghibája, hogy az argentin jogszabályok szerint, akármit rendelsz vagy hozatsz külföldről, akkor a teljes érték (beleszámítva a szállítási költségeket is) 50%-át adó gyanánt plusz be kell fizetni.
A tartalék GPS kábelt végül nem használtam, de volt hogy egy-egy partraszállás végére 3 akksi is lemerült; szóval kellett az összesen 5 akkumulátor. És az egész túra legszomorúbb eseménye. Valamelyik napon a hajón lépcsőmászás közben valahogy sikerült kifordulnia az f2.8/14-24 mm lencsének a zsebemből és hangos csattanással landolt a vaspallón. Visszafordulás és persze szívroham, ugye ez ama objektív, mely barátok között is ~300 ezer forint, általában pedig ~400 ezer forint. Aztán mivel széles, így az előlencse eléggé látványosan kifelé dudorodik == az esély, hogy ennek lesz baja egészen emberfeletti. Arról nem is beszélve, hogy a lencsékhez képest jelentős a súlya, szóval ez is beleadott a zuhanásba. De Fortuna hercegné mellettem volt, és kiderült, hogy fenékkel érkezett a földre, így "csak" a CPU-gyűrű nyomódott vissza egy kicsit a keretbe. ![]() A lencsék vész nélkül túlélték a zuhanást - bár a hátsó lencse néhány milliméteres hatalmas szerencsével járt, a keret megvédte: ![]() ![]() Bár egy megkérdőjelezhetően "vicces" szituációba kerültem. Ugyanis a csatlakozó sérülése kettő dolgot eredményezett:
Ezen az úton is készült néhány videó - hajózás, átkelés a jégtáblák között, stb. - az adott napoknál megtalálhatóak. A videók nem az Ezüstkép.hu szerverein vannak tárolva, így ha bárki bármi problémát észlelne (nem töltődnek, stb.), kérem jelezze az emailcímemen. ![]() ^ vissza az oldal tetejére |
Fényképezés és időjárás
| |
A havas-jeges-télies-esős-felhős táj mindig fotográfiai kihívás; a mostani sem volt kivétel. Már Ushuaiában is teljesen meg voltam győződve ama gondolatomról, hogy egyedi és különleges képek lövéséhez:
Sok képnél erőteljesen hiányzik a napsütés. Nem igazán a színek - azokból javarészt úgysem volt átütően sok - hanem inkább a természetes kontrasztot és formákat hiányolom. Néhány képet - főleg tájképek - mindenféle javítás nélkül hagytam. Napsütés hiánya, alulexponált képek meg minden, de valahol szerintem így volt hangulata a szürkés, távolba vesző táj közepén állni. Az időjárásba több mint valószínűleg a korai túra választása is beleszólt: december eleje ott még a kora tavasznak felel meg, ezért egy februári-március eleji, azaz nyári túra valószínűleg több napsütést kínált volna. Összességében azért elégedett vagyok. Továbbá a panoráma formátum az egyik kedvencem, és ebben is sikerült néhány jó kompozíciót lőni: átlagos méretben 50-100 megapixel között. Anno még Prágában volt szerencsém dolgozni egy Manfrotto 303SPH 3D panorámafejjel, ami egy nagyon-nagyon vonzó eszköz. De ezt itt úgysem tudtam volna használni. Egyrészt mert az állványozáshoz idő kell, másrészt meg csak maga a fej is majdnem 2.5kg, szóval a cipeléséhez meg egy sherpa. :) Állványt meg egyáltalán nem vittem és ez egy szerencsés véletlen. A városokban még ha jobban is sétáltam volna éjszakánként, akkor se lett volna látnivaló (talán az ushuaiai kikötő, de egyedül emiatt állványt cipelni túlzás lett volna). A hajó egyszeri éjszakai fotózására több-kevesebb sikerrel úgyis le tudtam tenni a kamerát. A sátorozás meg elmaradt, de szerintem ott is tudtam volna improvizálni. ![]() ^ vissza az oldal tetejére |
Technika, kütyük
| |
![]() ^ vissza az oldal tetejére |
További felszerelés
| |
A csomagolás és felszerelés nagyon összeért: amit Buenos Airesbe jövet pakoltam, az tökéletesen működött itt is. Lowepro hátizsák és szürke bőrönd. Maga a bőrönd mérete látatlanban is szerencsés volt, mert általában tele volt pakolva, mégis mindig belefértem a 15kg-s repülős megkötésbe.
A ruházat egy másik kérdés volt, összességében mindent az utolsó két hétben vettem meg a különböző túrafelszerelés üzletekben. Hosszú sztori. ![]() ^ vissza az oldal tetejére |
Kiadások és előkészületek
| |
A Déli-sarkra menni drága. Marha drága. És még annál is drágább. Legyen szó akár last-minute árról, vagy nem.
Első nekifutásra két opció lehetséges:
![]() ^ vissza az oldal tetejére |
Patagóniai konklúzió
| |
Pár szó erről az Extrém déli túráról. A túra egy kiváló lehetőség annak, aki először jár Patagóniában, és a két - talán legfőbb - látványosságot szeretné látni: Perito Moreno és Ushuaia. Viszont. Arra fel kell készülni, hogy intenzív lesz, mert a repülés - látogatás - repülés - látogatás pörgős. Ámbár lehet, hogy ezért nevezik extrém túrának. :) Továbbá a többi nagyobb látnivalóra valószínűleg nem is lesz idő, a városokra is csak afféle húzott iramban. Elképzelhető, hogy csak azért érzem így, mert én a "legjobb árú", azaz délutáni gépekkel utaztam, de összességében nem nagyon változtat a repülőgép: a délutánival egy szabad délutánod és egy szabad délelőttöd van - a reggeli géppel meg két szabad délutánod.
Los Cañelos vs. Hostería Mirabeagle A Los Cañelos legnagyobb erénye, hogy közel van a városközpontot képző főutcához. Maga a hotel szép, igényes és rendben tartott, a személyzet segítőkész, a szobák kényelmesek és a többi. Az üröm viszont az árszínvonal. Lásd, a már említett felvágott-história: négy szelet felvágottért 8 pesót elkérni...továbbá az első este kértem egy teát. Kijelentkezéskor megkaptam a számlát, amin a következő állt:
A Hostería Mirabeagle legnagyobb hátránya, hogy távol esik a várostól - bár eme hátrány nézőpont kérdése: ha van autód/bérelsz, akkor ennek nincsen jelentősége. Egyéb esetben marad a taxizás, mert a városközpont gyalog azért messze van. Főleg mivel nincsenek is utak, de erről majd egy Ushuaia bejegyzésben. Maga a hotel nagyon színvonalas, háromcsillagos hotel, a 201-es szobám pedig pont az öbölre és a repülőtérre nézett (az még odébb volt, szóval nem volt zavaró; ellenben még kukkolni is tudtam a repülőket). A reggeli is sokkal jobb mint a Los Cañelosban: friss sonkás-sajtos melegszendvics + jelentős mennyiségű extra pirítós, vaj, lekvár és házi kakaós sütemény.
![]() ^ vissza az oldal tetejére |
Kempingezés
| |
Sok utazási céggel leveleztem, sokuk közel futott egymáshoz a versenyben, de amiért végül az Antarctic Dream mellett döntöttem, mert meghirdették ugyebár az ominózus kempingezést.
A kempingezés három nap lett volna a kontinensen, első nap táborverés, második nap egy közeli hegy...domb megmászása, harmadik nap vissza a hajóra egy 8 kilométeres síeléssel. Ez még látatlanul is azt jelenti, hogy három napot kihagysz a hajó történéseiből, de tud valaki ennél jobb csajozós szöveget? - Szia, hány embert ismersz, aki járt a Déli-sarkon? - Hmmm... senkit? - És hány embert ismersz, aki ezen felül sátorozott is a Déli-sarkon? ... csend ... (erre csak unalmasabb perceimben jöttem rá a hajón, nem ez volt a motiváció. :) ) Szóval hatalmas pozitívum volt eme extra opció, túlzással akár azt is mondhatnám, hogy "gondolkozás nélkül" adtam hozzá a plusz 990USD-t a végsőként fizetendő összeghez. Végülis a kempingezés sajnos elmaradt - de összességében ez egy afféle nem-várt opció volt és amiért menni akartam - hogy ott legyek, az így is megtörtént. ![]() ^ vissza az oldal tetejére |
Antarctic Dream és utasok
| |
Ahogy említettem szereztem pár kapcsolatot eme út miatt és összességében azt kell hogy mondjam, hogy az Antarctic Dream pozitív összképpel zárta az utat. Főként az alábbi okok miatt:
Egyébként El Calafate/Ushuaia francia és olasz megszállása és az úgy általános feltételezésekkel ellentétben a hajón inkább vegyes volt a nemzetiségek aránya: argentin, chilei, ausztrál, spanyol, német, osztrák, brit, svájci, orosz, japán, kínai, meg három magyar. ![]() ^ vissza az oldal tetejére |
Étkezések, italozások
| |
A hotelekben a reggeli a szabvány volt: tea, kávé, tej, felvágottak (már ahol volt...), sajtok, pirítós, sütemények, gyümölcslevek. Mivel bőségesen étkeztem, és a látnivalók kora-délutánra már lefutottak, így csak egy esti vacsorázás maradt.
A hajón azért érdekesebb volt a menü:
![]() ^ vissza az oldal tetejére |
Statisztikák, az út számokban
| |||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
![]()
![]()
Egyszóval ez az utazás és útvonal nem a magasságokról szól a ~0-300 métereivel. :) ![]() ^ vissza az oldal tetejére |
Konklúzió
| |
Visszatekintve, az élmény mindenféleképpen emlékezetes; mégha pénzügyileg nézve ekkora összeg is csak (legyen az önmagában is nagy összeg) a Déli-sark kis szeletét mutatja meg. Ez nem kifejezetten az én túrámra értendő, hanem egy általános ár/csomag, cégtől függetlenül (persze a még drágább észak-amerikai cirkálókat most nem veszem számításba), amikor a hajók az Antarktiszi-félsziget csücskénél (South-Shetland szigetek és kissé délebbre) járnak. Ha valaki tényleg a kontinenst akarja, annak az alapárnál is drágább, már emberfeletti 50 000USD összegig kell a zsebébe nyúlnia.
Ettől függetlenül a mi utazásunk lényegében szerencsével, de legalább egy alkalommal lehetővé tette maga a kontinens fizikai érintését: amikor a hatodik napon 21:00-tól 22:00-ig egy rövid landolás során lehetett sétálni a hóban és domboldalon. Hogy mik voltak a legnagyobb élmények? Mindenféleképpen érdeklődőnek tartom magamat az állat-, és növényvilág felé és önmagában véve is csodálatos az Antarktiszi-félsziget állatvilága. Mindemellett amiért én mentem, az elsősorban maga a táj és a történelem volt. Belegondolni is hatalmas, hogy az akkori nagy felfedezők is ezeken a vizeken hajóztak. Hogyan (felszerelés, hajó, pszichológia, stb.), milyen körülmények között és mekkora erőfeszítéseket kellett tenniük. Semmi központi fűtésű kabin vagy háromfogásos-porcelántányéros díszétkezések meg welcome drink. És ez még csak maga az oda-visszajutás kérdése, a kontinens felfedezése pedig egy további téma. A végszó roppant egyszerű: ha valaki azt mondaná "A holnapi első géppel Ushuaiába repülsz, onnan pedig a Déli-sarkra." - akkor bárki biztos lehet abban, hogy a csomagjaim 1 órán belül készen állnának. ![]() ^ vissza az oldal tetejére |