 |
 |
 |
 |
|
|
|
| |
2012-10-31_BsAs2BP | |
Budapest-Buenos Aires, 2012.11.15.
|  |
Ferihegy, Liszt Ferenc, ahogy tetszik | |
Indulás a ködös és esős Budapestről.    B11-es kapu, 12:05-kor nyit, várakozás.  | |
Felszállás | |
Ismét egyedüli utas a sorban, ami rock and roll.  A felhők fölött mindig süt a nap.  Kanyarodás a Kőbánya felső vonatmegálló felett.   Konkurencia.   Át az osztrák Alpok felett.   Nagyon enyhén csípős fajita, vállalható minőséggel.  A konkurencia.  Úgy tűnik megelőzött. Hallomás alapján az utasok javarésze magyar volt.  | |
Érkezés | |
A kép alapján Kína lehetne a tipp, de nem: érkezés Angliába kelet és Southminster felől.   | |
Várakozás | |
Sajnos most nem lőttem olyan csinos, utaskísérős képeket mint itt, helyette British Airways balra-jobbra-fel és le.  Az érkezési terminált szerintem azóta átalakították - mert ha jól emlékszem anno volt útlevél-ellenőrzés, most nem: az átszállók közvetlenül mehetnek a következő célirány felé, rögtön a biztonságiakhoz. Csak azoknak kell a belépési kapukhoz menni, akik Anglia területére akarnak lépni.  Dingo.  Heathrow, központ. Innen osztják ki, hogy majd pontosan melyik kapuhoz kell menned.   Üldögélés, két croissant és egy kávé.  Gondoltam, hogy rákérdezek az ígérgetően pozitív WiFi jel forrására az egyik információs pultnál, de azt sajnos csak az első és üzleti osztályok utasai lophatják.  Futurisztikus és fémes repülőtéri interiőr keveredik a neoklasszicista bőrfotelek barna harmóniájával.  | |
B46 | |
20:30-kor nyitott a B46-os kapu, át a földalatti vasúttal.  Boeing 747 visszafelé.   A külső hely megint foglalt volt, középre pedig az utolsó percben egy lány ugrott be. Szemből sikerült egy taplót beszerezni, aki az ülésbe zuhanás után izomból hátranyomta a háttámlát. Az ülésváltoztatásaimkor szemei villámokat szórva fordultak hátrafelé, mivel a térdem előrenyomta a háttámláját, de legalább volt annyi IQ benne, hogy zárva tartsa a lepénylesőjét.  | |
Vissza az Atlanti-óceán felett | |
Volt egy vacsora: gombás csirke krumplipürével és zöldséges raguval (pozitív minőség), péksüti sós vajjal (pozitív), hideg tésztasaláta (már elfelejtettem), csokikrém (elég jó, bár az alatta remegően átlátszó szósz eredetére nem tudtam rájönni)  Aztán valahány órától Batmant, a sötét lovagot bámultam, utána pedig a 118 percben kivesézett Emlékmás 2012 került az LCD miniképére.   | |
Brazília és a napkelte | |
A napkelte Brazília felett érte el a repülőgépet. Sajnos nem lett fekete-narancs-kék-fekete színátmenetes kép.   A reggeli a szokásos: angol reggeli, narancslé, kávé (fogalmam sincs, hogy miért kértem, lehet hogy rákaptam a Black Ivory kávéra) és mangós-ananászos joghurt. A leszállásig az agyam megint párszor kikapcsolt, súlyosbított a teli gyomor.    | |
Leszállás | |
| Hogy pontosan mikor, arra már nem emlékszem, de szerintem minden időben volt. Az előző oldal, Buenos Aires elhagyásakor történt okmányvizsgálatot egy az egyben idemásolom: a helyi dokumentumokkal rendelkezők sorába léptem és ismételten mosolyogtam magamban a DNI-m örökérvényű impotenciáján: Ez a DNI már nem érvényes.- szólt a hölgy. Igen, sajnos még nincsen meg az új kártya, de az érvényesség meghosszabbítása az útlevelembe lett pecsételve. Elveszi az útlevelet, nézi, forgatja, megszagolja. Eltelik néhány perc, hátraviszi a szobába a kollégához. Együtt nézik, aztán öt perccel később mindannyiunk hatalmas örömére végül belepecsételi a belépés dátumát. A vámolás és a csomagok kifelé történő átvizsgálása. Ledobom a szürke bőröndöt és a hátizsákot a futószalagra, mindkettő átmegy a gépen, de a hátizsák után odalép hozzám a vámos: nyissam ki. Végignézi a kamerát, az objektíveket és a laptopot és kérdezi, hogy honnan vagyok. Mondom, Magyarországról. Bólint egyet és már fordul is el, amikor megszokásból akaratlanul (annyian kérdezik, hogy mennyi ideje vagyok itt, hogy turista vagyok-e, stb.) odabiggyesztem: De van tartózkodásim. Hirtelen teljes csend ereszkedik a váróteremre, megfagy a levegő, minden szem felénk fordul és a rendőrkutyák morogva kúsznak a támadópozícióba. A vámos megáll egy pillanatra és még az egyik lábbal a levegőben visszafordul: Itt lakik? Mi a foglalkozása? Bejelentette az eszközöket? Mi a neve?- kérdezi. Bond. James Bond.Nem vártam ilyen akadályt. A küldetés és a kamera vakujába rejtett atombomba-hatástalanító egység forgott veszélyben; nem kockáztathattam. Szemeim sarkából a menekülési útvonalakat vizionáltam a kaotikus dél-amerikai repülőtéren keresztül, átcsúszva a hatóságok karmai között: egy gép éppen akkor taxizott a kifutópályára, nyitott a kerékkabin. A századmásodperc töredéke alatt végiggondoltam a nálam lévő arzenált mielőtt megindulok...de az erőviszonyok nem az én oldalamon álltak. Ki kell beszélnem magam ebből a helyzetből. Nos, turistaként érkeztem Argentínába, akkor idefelé nem kellett bevallani, még nem tudtam, hogy lesznek tartózkodási papírjaim. Amikor október 31-én elhagyta Buenos Airest, bejelentette a vámon ezeket az eszközöket? Megvan az OM121? Halkan kifújom a levegőt és lazítok az izmokon, melyekkel a zsebemben lévő speciális tollat markolom: széles hatókörű altatószprével és füstkapszulákkal töltve. Jaaaa, hogy ez?!? Hogy csak erre gondolt!! Síííí, lo tengo!és meglobogtattam a kabátomból előkapott OM121-es papírt. Ránéz, végigfutja, szalutálunk egymásnak és mindenki folytatja a saját életét. Mialatt a kijárat felé közeledtem, halkan a Heey heey, I saved the world today...everybody's happy now...refrént dúdoltam magamban. Pussy Galore örömmel fogja hallgatni ezt a forró epizódot. A transzfer hazafelé sokkal kalandosabb volt mint ide, ugyanis szájhagyomány alapján a kisbusz a bank melletti pálmafánál áll meg.Szeretem a misztikummal átitatott szabadkőműves és nyomozós rejtjeleket. Jelszó? Az albínó elefánt átugrott a kerítésen, de ledöntötte a petúniákat. Hanyadik sort? Az elsőt és a negyediket. Rendben, bejöhetsz. Körbeszaladtam az A és B terminált, kérdezősködtem (csak egy ATM-hez, nem bankhoz irányítottak), még a transzfercéget is felhívtam, de csak nem akart meglenni az a pálmafa. Már a drágább Manuel Tienda León sorába terveztem állni, amikor az egyik személyzetis kapunál álló fickó elmondta, hogy ő tudja hol van a pálmafa - s mi több még a bankot is. Szuper, a megadott irányba indulok ahol tényleg megtalálom a transzfer pontját, ugyanis egy idős házaspár is erre vár. Kb. fél óra múlva megérkezett a kisbusz és szintén kb. 35 perc alatt a belvárosba repített. Innentől már csak egy dilemma volt: akarok-e taxizni a déli dugóban, vagy átgurulok-e a bőrönddel a csak néhány tömbnyire lévő Catedralhoz, ahol általában felszállok a 111-es buszra? Az utóbbi opcióra szavaztam, és körülbelül 1 óra alatt a voodoo mágiával és csirkevérrel átitatott Godoy Cruz lakásba érkeztem. Lehetett volna taxizás is...de akkor hol a kaland? | |
:: létrehozta Ezüstkép utazóNaplók v2.13.1 Minden jog fenntartva © 2021 |