2013-06-19_Mendoza | |
Hat napos mendozai kiruccanás: morgás, bor, elégedetlenkedés, dulce de leche és Tupungato. Ennyi nem elég.
| ![]() |
Készülődés | |
Június 18-a, még egy szokásos este fél nyolcig melózás, aztán a további halaszthatatlan és azonnali melókat pedig még otthon este tízre be is fejeztem. Naplóírás, gondolkozás, bambulás hajnali 1 óráig, aztán rájöttem, hogy akár el is kezdhetnék pakolni. |
Irány a repülőtér. | |
Hogy volt-e alvás, azt még delphoi jósnői se tudnák visszanézni a kristálygömb történelméből, de 4:30 körül leintettem a taxit és 52 argentin mangó kifizetése után megérkeztem a már jól ismert Jorge Newbery repülőtérre. Becsörtetés a pulthoz, hátizsák 5 perc alatt ledobva és a 21D, ablak mellé szóló beszállókártya is átvéve. Felsétálok az emeletre, ahol lényegében az egész épület hosszában áll a sor, várakozva a biztonsági ellenőrzésre. Nomármost. Én egy tapasztalt utazó vagyok, így azonnal a sor végére álltam. Kevésbé tapasztalt utazók először a sor elejére sétáltak valami isteni jelenés reményében, de az sajnos nem mutatta magát, így mire visszasétáltak, már az addigra még jobban kígyózó sor, még hátrébb eső részénél tudtak csak becsatlakozni az Argentin Sorbaállós Maraton újabb epizódjába. Második körben, mivel a sorbanállás igazán csodálatos mennyiségű szabadidőt ad az embernek, így előre átpakoltam a fémes cuccaimat - Metallica, Testament, Iron Maiden, machete, hentesbárd, a szokásosak - a kabátom zsebeibe, hogy ne riasszanak a pittyegős kapunál. Szeku megadta a zöld lámpát, a kapunál már csak kevesebben lézengtek és egy kis üldögélés után az összesen 5+én főnyi utazós csapat két tagja is befutott. A kaja a szokásos rövidtávú: két csokoládés dolog, narancslé, sós-pizzás ropogtatnivaló. És repülő kávé. A szórakoztatás nem volt lehengerlő, de a spanyol sonkaérlés és hogyan készül egy Mini márkájú autó elcsapta az utazás idejét. |
Érkezés Mendozába. | |
Bejutás Mendozába. | |
Időben, problémák nélkül, csomaggal. Az információs pultnál megérdeklődtük a városbajutás...városba jutás...városba bejutás...városbabejutás...babe, a városba...a Mendoza városközpont elérési lehetőségeit: van buszozás 3.5ARS összegben vagy 60ARS, mellyel egy remiz/taxi repít a központba. Mivel egyikőnk sem rendelkezett aprópénzzel, így rábólintottunk a 3x20 pesóra. A valóság mindig sokkal ezoterikusabb: ugyanis a taxisokat kérdezve kiderült, hogy szerintük az nem 60ARS, hanem 85ARS. Oké, odébbsétáltunk, hogy kitaláljuk a következő lépéseket, de a gondolkozás nem tartott sokáig, mert találtunk egy harmadik taxist, akivel 55 pesóban megegyeztünk, ráadásul még beugrott még egy turista lány, így fejenként 12 peso leperkálása után megindultunk a belváros felé. |
Szálláskeresés | |
A taxis végül a központi térnél rakott ki bennünket, a másik lányt valahol korábban. A tértől kezdve először volt egy kisebb dilemma, mert a két utastárs buszozásra szavazott (bár ennyi idő távlatából már nem emlékszem hogy hova), úgyhogy vettünk egy mendozai SUBE kártyát, hat utazásra feltöltve. Egy darabig várakoztunk a megállóban, aztán a javaslatom alapján csak öt háztömbnyire van egy hostelgyalog indultunk előre. Ennek egyik oka az volt, hogy előre felkészülten nekem volt egy szépen begyűjtött listám: mely a főtérhez, illetve a nyugatabbra lévő parkkomplexumhoz közel hosteleket tartalmazta. Utóbbi azért kellett, mert másnap onnan fogjuk felvenni a kölcsönautót. Öt háztömbnyire kiderült, hogy nincsen hostel, úgyhogy átsétáltunk a Hostel Mendoza Inn hostelbe, mely kissé távolabb volt, mint a séta során humorosan többször felemlegetett csak öt háztömbnyire vantétel, de egészen biztos voltam abban, hogy senkinek nem fog megártani a kis bemelegítés. Úgyhogy gyors bejelentkezés, foglaló nélkül is van hely és egy éjszaka 65ARS. |
Séta Mendozában. | |
A kisebb beköltözés után cuccok ledobva és hármasban irány a Cerro de la Gloria. Menetközben ilyen kiváló városszépítési dizájnokat is láttunk, mint az alábbi futónövénnyel díszített csatorna. Nekem tetszett, egyértelműen szelektálja az evolúció gyenge példányait: például ha éjszaka errefelé sétálsz és éppenséggel nem rendelkezel a sötétben látás képességével, akkor *huss* - volt egy bokád, de ha éppen egy törött lábat szeretnél, nos, ezen vágy is kielégítésre kerülhet. Talán a schönbrunni kastélykert is lehetne (kattints ide, ha nem tudod, hogy mi az...és nagyon szégyelld el magad), ha a másik oldalon nem a sokezer méteres Andok csücsülne. Tetszik a sétány. Parque del Aborigen, a Bennszülöttek kertje. |
Cerro de la Gloria | |
A Cerro de la Gloria (magyarul: A Dicsőség dombja) Mendoza nyugati részén található emlékmű, melyet 1911-ben uruguayi és argentin szobrászmesterek kezei alkottak. Az emlékművet az Andoki hadseregnek állították, melyet José de San Martín tábornok 1817-ben vezetett, hogy felszabadítsa Chilét a spanyol hatalom rabigája alól. És akkor itt ragadnám meg az alkalmat, hogy megveregessem a vállam, ugyanis amint éppen szerelni kezdtem a gépet, akkor kellett rájöjjek, hogy a Nikon GPS vevője nincsen ám a táskámban. Óléééé-olé-olé-olééé...óólééé-óóólééé!!! Szóval a kialvatlanságból mégiscsak volt veszteség. No, de az idő túlságosan kései volt a sajnálkozásra, azzal dolgozunk, amit a kezünkbe tudunk markolni: a Holux még mindig nálam volt, melyet - idézem magam: minden viharral szemben védeni kell.No meg a memória. panorama01 San Martín kapitány: úgy tűnik, hogy az orrsimogatás errefelé is szokás, nem csak a Károly-hídon. A domb tetején egy széles panorámával: nyugattól (az Andok lába) egészen keletig (Mendoza). panorama02 panorama03 Séta visszafelé. A mendozai állatkert. Ahova nem mentünk be, de a másik oldalán, mialatt a buszra várakoztunk, leültünk a kisbüfé elé, ahol egy sajtos-mustáros pancho (értsd: hotdog) egy Pepsivel, 21 pesóba került. |
Mendoza belvárosa. | |
Visszabuszozás közben a fizika és biológia törvényei erősebbek voltak az akaraterőmnél, így néhány percekre elszenderültem - persze hálás voltam a buszvezetőnek, mert olyan hullámvasutas stílusban vezetett, hogy minden kanyarban, induláskor és fékezéskor felébredtem. Kingo, mely a mendozai McDonald's-nak felel meg. Teljesen helyi kezdeményezés, mert van piaca a hamburgereknek, az tény. Krúzolás Mendoza sétálóutcáin. A bor háza. Visszaérés a hostelbe, egy nagyon csaló képpel: egyáltalán nem volt meleg. |
Az este | |
Viszont muszáj volt lepunnyadni. A szobában körülbelül 12 fok, de betakarózva is volt egy 3 órás filmszakadás, mely alatt nyilvánvalóvá vált, hogy éjszakára be kell kapcsoltatni a fűtést. Hétkor körbesétáltam a közös termet, ahol az utastársak pingpongoztak, megosztottunk egy-két játékot aztán megegyeztünk egy kicsit későbbi vacsorában, de még ledőlnek egy picit, en un ratito- hamarosan indulhatunk válasszal. Jó, addig felkapom a laptopot, beülök kicsit internetezni a közös helyiségbe. Kilenc körül visszatérek, amikor észreveszem az alvó emberek félreismerhetetlen jeleit a lányokon. Mivel a fáradtság magasabb pozícióban volt a maslowi piramisom tetején, mint az elhanyagolható éhség, így én is ledőltem aludni - legalább már meleg van a szobában: olyan jó meleg, hogy 47 és 50 Celsius fok közé tippeltem az átlaghőmérsékletet és a szabályozó gomb nem működik. Megoldásként akkor félig nyitva maradt az ablak. |
:: létrehozta Ezüstkép utazóNaplók v2.13.1 Minden jog fenntartva © 2021 |