Vissza az utazónaplók főmenüjébe

Első nap: [1]
Második nap: [1]
Harmadik nap: [1]
Negyedik nap: [1]
2013-10-11_Uruguay
  • Az utazónaplóhoz nem tartozik KMZ (Google Earth).
Landolás Punta del Estében
A napkelte 6:48-kor érte el a buszt és az induláshoz képest mennydörgően pontosan 5 órával később 8:32-kor érkeztünk a városba. Egy személyből én voltam a mintavétel egyetlen példánya aki leszállt a buszról, hogy a hideg, kora reggeli és ködös Punta del Este-i járdára lépjen.

A következő küldetés, hogy argentin mangót uruguayi pesóra kell valahol váltanom: a buszpályaudvar déli részén (pont itt) található egy pénzváltó, mely eme hajnali órán is már nyitott ablakkal vár és 500 argentin pesóért 1000 ropogós uruguayi pesót (UYU) gyömöszöltem a tárcámba.
Utazós tipp: a buszpályaudvaron 1ARS-ért kapsz 2 UYU-t. Ha beljebb mész a városban, ott 1.85ARS eladási árat hirdetnek (vagyis csak 925UYU-t kapnál). Hogy ennek mi az oka, ennek titkát nem tudtam leleplezni, amikor általában inkább a pályaudvarokon próbálják lehúzni a buta turistákat.
Ezután pedig néhány lépéssel később rájöttem, hogy semmilyen 20. vagy 21. századi technológia nem elég ez emberi gyengeségfaktor kiküszöböléséhez. Hiába volt nálam minden kütyü, a kinyomtatott szállásfoglalót otthon felejtettem. És mit ád az ég? A nyomi kis BlackBerry csak akkor enged PDF-et megnyitni, ha az a céges levelezés email mellékletében van - simán a fájlrendszeren egy nagy fityiszt mutat az orcádba.
Az idevágó helyi vázlatrész: nyomi bb nem nyit pdefet. tanulsag: a foglalokat jpgben is tarold...vagy a txt meg egyszerubb...vagy nem otthon hagyni a papirt: priceless
Mit lehet ilyenkor tenni? Marad az őskori szocializálódás, amikor az emberek még többet beszélgettek egymással a tábortűz mellett. A kérdezősködés után pusztán a szállás részlegesen megjegyzett nevéből végül lépésről-lépésre (hogyan lehetne másképp) beléptem a hostelbe. Szerencsésen, tegyük hozzá, mert a város ezen a hideg, szeles, korai reggelen rémisztően lélektelen volt.

Lepakolom a hátizsákot, kifizetem a 300UYU-t, és sétára indulok. Délnyugat irányba, Uruguay Kelet pontja városának legdélibb pontjába (még mindenki megvan?). Menet közben beugrom a buszpályaudvarra, hogy megvegyek egy holnap Montevideóba induló buszra szóló jegyet. Két cég versenyez egymással, az egyik a COPSA, a másik pedig a COT. A pultjaik egymás mellett állnak, ugyanolyan árakkal, ugyanolyan felszereltséggel - mondd drága kristálygömb, te kit választanál, s melyiket cserkéssze be a dicső bátor lovag? A kristálygömb tétlen maradt, úgyhogy a hasamra ütöttem, behunytam a szemem, kétszer megpördültem, előre nyújtottam a karomat és ekkor mutatóujjam a COPSA pultja felé jelzett. A varázslat hatása alatt gyorsan meg is vettem a 9:15-kor induló buszra szóló jegyet (218UYU), de ezt a betéti bankkártyával fizetem; ott töprengtem egy darabig, hogy utólag mennyi extrát fizetek a külföldi kártyás ki...felhasználás miatt, de a valós számösszeg már a múlt ködébe veszik + ott tartalékoltam a készpénzt.

A pénzváltóstól kissé nyugat felé van egy kisbolt, bedobok egy kis reggelit, mint kiskóla (figyeld) és valami pizzás keksz (180UYU).
Séta a szélfútta óceánparton
Ha létezik olyan, mint übercukiság, abba nem a kismacskák, kiskutyák és egyéb tündibündiségek tartoznak. Hanem 2.5 dl kóla. Mire jó 2.5 dl kóla? Egy felnőttnek igazán semmire, talán ha két röpke korty, talán. Ellenben tökéletes gyerek és babaméret! Hadd szokja.

Az Iguazú-utazás éttermi jelenete azóta is kísért. De dübörög a fogyasztói társadalom Dél-Amerika szerte, a gyerekek már egészen fiatal koruktól kezdve ölelik magukba az istenek nektárját, a sötét ópiátot, a cukros ősmedicinát.
d02_01 (2013-10-12 08:41:27) -- helyszín a Google Maps térképen
Így néz ki egy lélektelen strandváros kora tavasszal a szezon, a bícs és a szansájn előtt. Még alszik. Körséta.

panorama01
Az Atlanti oldalon hatalmas szélfúvások borzolják a vízfelszínt.
d02_02 (2013-10-12 09:08:42) -- helyszín a Google Maps térképen
d02_03 (2013-10-12 09:16:46) -- helyszín a Google Maps térképen
d02_04 (2013-10-12 09:18:34) -- helyszín a Google Maps térképen
d02_05 (2013-10-12 09:21:13) -- helyszín a Google Maps térképen

panorama02
d02_06 (2013-10-12 09:21:37) -- helyszín a Google Maps térképen
d02_07 (2013-10-12 10:07:25) -- helyszín a Google Maps térképen
d02_08 (2013-10-12 10:09:53) -- helyszín a Google Maps térképen
d02_09 (2013-10-12 10:10:18) -- helyszín a Google Maps térképen
d02_10 (2013-10-12 10:11:57) -- helyszín a Google Maps térképen
d02_11 (2013-10-12 10:12:01) -- helyszín a Google Maps térképen
Kilátás a Gorriti szigetre. A sziget 21 hektáron (0.21 km2) fekszik, és 1.7 kilométer hosszú. Először a portugál Juan Díaz de Solís kapitány látta meg 1516-ban, nevét pedig a 18. században élt Francisco Gorriti, montevideói városvezető után kapta.

A sziget nemzeti kincsnek számít, így védelmet élvez, de a lakosok és a turisták is látogathatják egy-egy szabadtéri esemény erejéig - mint grillsütés. Romantikus volna, de éjszakázni nem szabad.

panorama03
d02_12 (2013-10-12 10:28:05) -- helyszín a Google Maps térképen
Punta del Este jachtkikötője. Eleredt az eső, úgyhogy visszasétáltam a szállásra. Egy óra punnyadás kettő előttig, amikor egy ebéd vágyával ismét a kikötőbe indultam.
d02_13 (2013-10-12 10:34:22) -- helyszín a Google Maps térképen
d02_14 (2013-10-12 13:58:25) -- helyszín a Google Maps térképen
Tengeri herkentyűs ebéd
Újfent a kikötőben és felidézem magamban a bajszos ginivó szavait: Locro vagy tengeri gyümölcsök: ez itt a kérdés. Egy locro 210UYU-val kínálta magát, de végül a sós fürdőkád gyümölcseire szavaztam. Arctic Seafood, mely egy helyi gyorsétterem: mindenféle halat s javat, mi jó falat kínálnak. Szóval mondja valaki, hogy minden gyorsétterem rossz! Továbbá, nem elhanyagolható módon az eső is elállt és a napsütés áttörte a felhőket. Erre mondja a tanult francia: Oh yeah!

Volt benne minden, próbáltam mindenbe belekóstolni, talán a lazac volt a legemlékezetesebb (380UYU az egész, vízzel és péksüteménnyel).
d02_15 (2013-10-12 14:57:15) -- helyszín a Google Maps térképen
d02_16 (2013-10-12 15:16:31) -- helyszín a Google Maps térképen
d02_17 (2013-10-12 15:41:01) -- helyszín a Google Maps térképen
d02_18 (2013-10-12 15:42:23) -- helyszín a Google Maps térképen
d02_19 (2013-10-12 15:42:46) -- helyszín a Google Maps térképen
Séta közben betérek egy másik pénzváltóba is, ahol bár 1.85 felirat volt az ablakon, de megint 1000UYU-t kapok 500 argentin mangó átadása után. Gondolom a kerekítés, meg minek csináljanak extra munkát maguknak amiatt a 75UYU miatt.
d02_20 (2013-10-12 15:44:15) -- helyszín a Google Maps térképen
Az Artigas tér egyik sarka. Történelemóra következik, tessék hátradőlni.

Marhatolvajból nemzeti hős
Az argentin történelem egy-egy eseményéről már írt a napló, kiemelve például San Martín tábornokot. Uruguaynak is megvan egy hasonló kaliberű nemzeti hőse, az ő neve José Gervasio Artigas, de a nemzetibb érzelműek egyszerűen csak Uruguay édesapja címmel illetik. Artigas 1764-ben született Montevideóban, Buenos Aires-i és tenerifei nagyszülők unokájaként. 12 évesen elragadta a gaucho világ varázsa, és vidékre költözött, hogy a szülei farmján dolgozzon. Egy darabig minden jól is ment, egészen addig, míg eltávolodott a családjától, kikiáltotta önállóságát és marhalopásra adta a fejét. Annyira jól csinálta, hogy sikeresen felbőszítette az haciendák tulajdonosait és Montevideo kormányzóságát: még vérdíjat is tűztek a fejére (azt nem tudni, hogy élve vagy halva).

Élete az 1796 és 1808 között dúló Brit-spanyol háború kezdetével változott meg, amikor a brit csapatok az uruguayi alkirályságot fenyegették. Ekkor Antonio de Olaguer y Feliú alkirály felmentette Artigast a büntetések alól, így 33 évesen a Blandengues szakaszhoz csatlakozott és ezzel megindult a katonai karrierje. Artigas az említett britek elleni csatában sikeresen helyt állt (fogságból is kiszabadult és gerillatámadással mért ellencsapást), 1809-ben pedig kapitányi rangot kapott.

A Wikipédia oldala innentől jobban részletezi az eseményeket, de dióhéjban Artigas egész életét az Uruguayt egyszerre két oldalról szorongató spanyolok és argentinok elleni harcnak szentelte. Bár nem könyvelhette el magának a végső győzelmet, mint például egy megállapodott pozíció az uruguayi kormányzati ranglétrán (1820 szeptemberében Paraguayba kellett visszavonulnia a csapataival, és a paraguayi diktátor José Gaspar Rodríguez de Francia a Candelaria tartományba száműzte), de hazaszeretete, rendíthetetlen hite a demokráciában, nemzetvédő harcai és gaucho természete biztosította számára az Uruguay nemzeti hőse címet.

Artigas a hosszantartó paraguayi száműzetésben 86 évesen halt meg 1850-ben. A legenda úgy szól, hogy mikoron Artigas megérezte a végzet közeledtét, arra kérte embereit, hogy ültessék fel egy lóra, és ezzel gauchóként halhatott meg.
d02_21 (2013-10-12 15:49:10) -- helyszín a Google Maps térképen
Ismét a parton.
d02_22 (2013-10-12 16:04:08) -- helyszín a Google Maps térképen
Egy 357.41 fokos panoráma.

panorama04
d02_23 (2013-10-12 16:08:01) -- helyszín a Google Maps térképen
d02_24 (2013-10-12 16:55:30) -- helyszín a Google Maps térképen
d02_25 (2013-10-12 16:56:02) -- helyszín a Google Maps térképen
A felhőket karcoló apartmanok árnyékában gubbasztó hostel.
d02_26 (2013-10-12 17:07:38) -- helyszín a Google Maps térképen
Látvány délkelet felé.
d02_27 (2013-10-12 17:08:02) -- helyszín a Google Maps térképen
Látvány északnyugat felé.
d02_28 (2013-10-12 17:08:07) -- helyszín a Google Maps térképen
d02_29 (2013-10-12 17:23:22) -- helyszín a Google Maps térképen
d02_30 (2013-10-12 17:23:52) -- helyszín a Google Maps térképen
d02_31 (2013-10-12 17:25:26) -- helyszín a Google Maps térképen
d02_32 (2013-10-12 17:51:51) -- helyszín a Google Maps térképen
Uruguayi pénzek
Vissza a hostelbe, szobázás és elszórakoztatom magam az uruguayi pénzekkel.

Juana de Ibarbourou, uruguayi költőnő (1892-1979).
d02_33 (2013-10-12 18:27:26) -- helyszín a Google Maps térképen
d02_34 (2013-10-12 18:28:11) -- helyszín a Google Maps térképen
Eduardo Fabini, uruguayi zenész (1882-1950).
d02_35 (2013-10-12 18:28:24) -- helyszín a Google Maps térképen
d02_36 (2013-10-12 18:28:36) -- helyszín a Google Maps térképen
Juan Zorilla de San Martín, uruguayi író, újságíró, tanár és diplomata (1855-1931).
d02_37 (2013-10-12 18:28:52) -- helyszín a Google Maps térképen
d02_38 (2013-10-12 18:29:06) -- helyszín a Google Maps térképen
d02_39 (2013-10-12 18:29:45) -- helyszín a Google Maps térképen
d02_40 (2013-10-12 18:31:25) -- helyszín a Google Maps térképen
Kisebb, nagyobb, melyik a jobb?
d02_41 (2013-10-12 18:32:47) -- helyszín a Google Maps térképen
Jöhet a vacsora
A terv gyorsan összeállt: eszek egy locrót, iszok egy sört, aztán kimegyek fotózni az éjszakába és utána pedig bealvás.

Fél kilenckor megindul a Harc a locróért: az első helyen van a menün, de gyakorlatilag nincs. A második helyen nincsen, de az első helyre irányít, mert azoknak van. Végül a harmadik helyen valóban megerősítik a locro-szolgáltatás iránti érdeklődésemet.

Eme Patricia sörnek volt egy afféle almabor áthallása, meg a valóságban is ennyire vérszegény színe se pörgette fel a kulináris ízlelőbimbóimat. Sőt, még a felirat is elszomorított Lo que importa es lo de adentro (Az számít, ami belül van), mert ezt az utóbbi számos évtizedben már több neves pszichológus is kivesézte, megkorbácsolta és felnégyelte azzal, hogy 100%-os igazságként értelmezni még több frusztrációt okoz egy egyébként sem egyszerű világban.
d02_42 (2013-10-12 19:33:08) -- helyszín a Google Maps térképen
Egy forró, kukoricás locro. Inkább leves, mint a remélt főzelék konzisztenciával de a mindenféle malac jósággal, kolb.sszal, szalámival, frissen sült péksütivel, egy vállalható sörrel a hűvös és szeles nap után lehűti-felmelegíti a kritikát. A kritikát a leves mivolta valóban lehűti, mert ha nem lett volna benne a hús, akkor talán a vízleves kategória se lenne túlzás.

Mennyiben más az uruguayi locro, mint az argentin? Ehhez sajnos egyelőre még nem vagyok elég szakképzett, de igyekszem!

Thor és Odin nevére mondom, az argentin éttermek elkerülhetetlen kelléke az uruguayi éttermekben is megtalálható!
d02_43 (2013-10-12 19:48:13) -- helyszín a Google Maps térképen
Az esti séta, mert az kell
Esti séta a jachtkikötőhöz és vissza.
d02_44 (2013-10-12 20:55:34) -- helyszín a Google Maps térképen
Bienvenidos és ¡szóljanak azok a gitárok!
d02_45 (2013-10-12 20:59:38) -- helyszín a Google Maps térképen
d02_46 (2013-10-12 21:03:30) -- helyszín a Google Maps térképen
d02_47 (2013-10-12 21:04:45) -- helyszín a Google Maps térképen
d02_48 (2013-10-12 21:06:07) -- helyszín a Google Maps térképen
d02_49 (2013-10-12 21:15:38) -- helyszín a Google Maps térképen
Amikor majd nyugdíjba megyek, és a magán...állami pénztárba befizetett pénzemből eltart engem az állam és a tenyerén fog hordozni, akkor majd fogom magam és vörösre színezem a fénycsóvát, illetve elkezdem megírni a Gyűrűk Ura legújabb fejezetét.
d02_50 (2013-10-12 21:23:43) -- helyszín a Google Maps térképen
Ismét a szálláson
Alfredo Vázquez Acevedo, uruguayi jogász és politikus (1844-1923).
d02_51 (2013-10-12 22:11:20) -- helyszín a Google Maps térképen
d02_52 (2013-10-12 22:11:28) -- helyszín a Google Maps térképen
Pedro Figari, uruguayi festő, ügyvéd, politikus, író és újságíró (1861-1938).
d02_53 (2013-10-12 22:12:01) -- helyszín a Google Maps térképen
d02_54 (2013-10-12 22:12:18) -- helyszín a Google Maps térképen
Alvás
Este 11-re visszaérek a szállásra, esti teendők és alvás. Hajnali valahány óra nemtudom perckor megérkezik a 3 másik szobatárs, akik egy darabig sajtszeleteléssel szórakoztatják magukat.