2014-10-02_Salta | |
| ![]() |
Korai indulás Saltába | |
Hajnali indulás Jorge Newberyről, rég találkoztunk. Jé, ez ismerős! |
Landolás Saltában | |
Keresztül az áthatolhatatlan szürke fellegeken. Úgy látszik Közép és Északnyugat-Argentína fityisz-vízjelet telepített a kamerámba. |
Saltai séta | |
Salta legrégebbi épülete a Szent Bernát-kolostor látható, melyet a 16. század végén, vagy a 17. század elején építettek. Eredetileg, és Salta várossá formálása során még csak egy Szent Bernátnak emelt kápolna készült, amit 1586-ban San Andrés névvel és a szomszédos épülettel együtt egy kórházzá alakítottak át. Melyet rövid 100 évvel később az 1692-es földrengés teljesen elpusztított, de a lassú munkálatok ellenére a kórház 1726-ban ismét megnyitotta a kapuit. Mindazonáltal az orvosi szolgáltatás idővel kezdte elveszíteni a jelentőségét, ezért vagy az imádkozás a test bajait is gyógyítja 1846-ban Don Isidoro Fernández presbiter néhány sarutlan kármelitát hívott át Chiléből akik a kezdetleges kápolnát és a hozzá kapcsolódó kórházat egy menhellyé - beaterío - alakították át a vallásos személyeknek. Így készült el a manapság is látható Szent Bernát-kolostor. Sajnálatos balgaság, a domb meglátogatása után terveztem a belső látogatást - de akkorra már zárva volt. Ami Budapestnek a Gellért-hegy és a Budavári Sikló, az Saltának a San Bernardo-domb és a Teleférico San Bernardo. A libegőt 1987-ben kezdték építeni, és 1988 decemberre készült el. A két végállomás között 1016 méternyi távolság, 284.9 méternyi szintemelkedés, illetve 2 méter per órás sebességű libegés várja az utazókat. Az egy útra szóló jegy 45 pesóba kerül, oda-vissza 80 peso - de fiatal és magas embereknek úgysincs szükségük liftre ahhoz hogy visszaereszkedjenek 284 méterről. panorama01 A bőröndke nem volt nálam, így éppen a válltáskába raktam a kamerát, hogy megkezdjem az ereszkedést amikor egy sportoló-futó fickó megszólított: Akarod, hogy készítsek rólad egy képet?Amikor egyedül vagy csoportban járó férfiak ilyet kínálnak, akkor a helyes válasz: Igen, de várj, megfognád addig a pénztárcámat is? Köszi! Várj, a válltáskát is odaadom: abban van a vaku és a másik lencse is - ha úgy gondolod, hogy kellenek a képhez. Nem igazán értettem, hogy mit akar. Biztosan a jószándék vezette melyről a hatalmas mosoly is biztosított, de ha valaki egy felhős-szürke időjárásban egy szürke-sötétzöld háttérrel együtt akar fotót csinálni rólad - az egészen biztosan nem ért a fotózáshoz, minimum alulexponált képet lőne. Köszönöm, de nem.- válaszoltam szintén hatalmas mosollyal, melyre búcsút intettünk egymásnak. 15 perccel később ismét a földszinten, ahol nem kisebb nevezetes argentin személy, mint Martín Miguel de Güemes várja a látogatókat s veti vigyázó szemeit Saltára. Nem véletlenül, hiszen Güemes 1785. február 8-án itt látta meg a napvilágot egy jómódú családban. Édesapja egy spanyol származású kincstárnok volt, édesanyja pedig a saltai Goyechea y la Corte család leánya. Güemes a szülein és a magántanárokon keresztül illő nevelésben részesült fiatalkorában, de később rájött, hogy a filozófia és a természettudomány nem gyorsítják a szívverését. 23 éves korában csatlakozott a hadsereghez hogy a britek ellen harcoljon. Az események folyamatában kivívta magának az áhított hírnevet: az általa vezetett lovasság sikeresen megtámadta és átvette a Buenos Aires-i kikötőben horgonyzó fegyveres őrökkel védett brit Justine kereskedőhajót. 1808-ban orrhangúvá vált egy torokbetegség miatti műtét során; valószínűleg az akkor még ismeretlen vérzékenység okozta. Güemes mindenesetre nem csüggedt, folytatta a karrierjét és felszabadító harcait az ország északi, északnyugati részein. Nevéhez olyan további jelentős csaták is tartoznak, mint az Északnyugat-argentínai utazásban, Humahuacában is említett La guerra gaucha. Nevét onnan kapta, hogy Güemes a helyi gauchókat és gauchákat is alkalmazta a seregében, akik hatékony segítséget tudtak szolgáltatni a gerilla típusú támadásaikkal: a férfiak a terep ismeretével és könnyű fegyverzettel katonaként szolgáltak, a nők és gyerekek pedig kém, illetve üzenetküldői feladatokat láttak el. További stratégiaként amikor a spanyol csapatok érkeztéről hallottak, mindent ami az ellenség javára válhatott volna magukkal vittek menekülés közben, a maradékot pedig megsemmisítették. Így történt Humahuaca esetén is, amikor egy 4500 főből álló királypárti csapat a várost védte, de nem állhattak sokáig talpon az erőforrások nélküli felégetett környéken az állandóan támadó gerillacsapatokkal szemben - Güemes csapatai 1817. március elsejére visszavették a várost. A hadvezér ekkoriban már országszintű hírnévre tett szert: nem kisebb nevek, mint Juan Martín de Pueyreddón, José de San Martín, Manuel Belgrano is a támogatásukról biztosították. Így rövid és hosszútávú teendőit a hadseregének irányítása és a politikai vizeken történő felszínen maradás kötötte le. 1820-ra Argentína másfajta csatát vívott: már nem csak közvetlenül a Spanyol Korona ellen folytak a harcok, hanem az egyre öntudatosabb provinciák vezetői egymással és Buenos Airesszel is szemben álltak. Güemes ekkoriban a saltai tartomány kormányzójaként dolgozott, és mivel a spanyolok elleni harcok miatt lefoglalta a gazdag salteño és salteña földbirtokosok javait, illetve idővel a gauchók is elégedetlenkedni kezdtek - így Bernabé Aráoznak a rivális tucumáni provincia kormányzójának nem volt nehéz felállítania az ellencsapatot, és 1821. április 3-án legyőzte Güemest. További balszerencseként Güemes két tűz közé került, ugyanis a spanyolhű marhatolvaj José María BarbaruchoValdez is a kormányzó nyomdokaiba akart lépni. Valdez a munkaköri teendői miatt alaposan ismerte a saltai és jujuyi környéket, illetve ismételten meggyőzte a földbirtokosokat az értékeik érintetlenségéről - június hetedikén elfoglalta Saltát. Güemes ekkor elmenekült a városból, de a Valdezzel folytatott csata során végzetes sérülés érte; egyes források szerint Valdez szimplán hátbalőtte Güemest. A sebesülés, és a vérzékenység ellenére Güemes még sikeresen elérte a csapatát, kiadta utolsó parancsait és tíz nappal később 36 évesen, 1821. június 17-én elhunyt. A spanyolok vagy Aráoz sem örülhettek sokat, mert az újrarendeződött csapatok július 22-én véglegesen visszavették a hatalmat Saltában. Güemesnek egy felesége volt Carmen Puch de Güemes, három fiuk született Martín, Luis és Ignacio. |
Ebédszünet | |
Gasztronómiailag és palatálisan mindig igyekszem a józan ész határain belül, de a kulináris konyhák világmindenségét kipróbálni. De. Egy jó hússzelet tejszínes-gombás szósszal és jó körettel bármikor jöhet. ... vizualitás miatt a szószba toszott salátalevél és paradicsom mínuszpontot kap ... |
Museo de Arqueología de Alta Montaña | |
YESSS, MAAM!! Elnézést, így nem lenne illendő kezdeni a bejegyzést, inkább a történtek rövid összefoglalása következik. Volt egy kis sziesztázás a hajnali ébredés után, illetve elsétáltam a Museo de Arqueología de Alta Montaña - spanyolul MAAM, magyarul Magashegyi Régészeti Múzeumba. Mit lehet egy ilyen helyen látni? Szolgálati közlemény: néhány lentebbi link 500 éves inka gyerekek múmiáiról készült képeket tartalmazó oldalakra mutatnak. A hirtelen meglepetések elkerülése végett az ilyen linkek mögött egy piros felkiáltójel látható. A fotózás sajnos nem engedett, de a termek és a félhomály egyenesen a történetre fókuszálnak - és úgy általában is meg tudtam érteni: végy egy bármiféle méretű turistacsapatot, és mindig lesz legalább 1 ember aki Automatikus módban lövöldözik, vagy ha mégsem akkor szimplán elfelejti kikapcsolni a vakut. Továbbá mindenkit eligazítottak a telefonok kikapcsolásáról, a mindent a szemnekelvről, úgy az előadó srác kb. 20 perces hosszúsággal elmesélte a múzeum látnivalóit. Az elsődleges és legfontosabb kiállítási tárgyak közé tartoznak a Llullaillaco gyermekei(!) Elsőre bonyolultnak hangzik a kiejtés, de könnyen megtanulható, függ attól hogy argentin-spanyolra vagy spanyol-spanyolra forog-e a nyelv. Előbbi esetén zzsuzzsaizzsako, utóbbi szerint pedig llyullyaillyakoa kiejtés. A három fiatal 500 éve kereste és szolgálta az inka istenek kegyeit, a jelenkor La Doncella(A szűz, 15 éves), La Niña del Rayo(A villám leánya, 6 éves) és El Niño(A kisfiú, 7 éves) adta nekik. Sajnos már nem emlékszem az előadás minden részletére, de választ kaptam a felmerülő gondolatomra, mialatt egyik füllel az előadást hallgattam és a másik szemmel az ásatásról szóló rövidfilmet néztem. A múmiákat a Llullaillaco vulkán tetején 6739 méteren találták meg, a film során látható dolgozó csapat lényegében a semmi közepén, ránézésre szinte véletlenszerűen ásni kezdenek a kövek között - néhány képkockával később pedig kiemelik a maradványokat. Hogyan jutottak idáig? Nem vakszerencse, az egészen biztos. Még azt sem lehet mondani, hogy a felszínen vették volna észre őket, mint az Aconcaguán a Piramis-hegy lábánál. Választ a crowdsourcing kifejezés ad: 1952. december elsején a Chilei Hegymászó Klub két tagja Bión González és Juan Harseim elsőként mászták a vulkánt, és ekkor vették észre az inka szentély maradványait. 31 évvel később 1983-ban érkezett az andoki inkák kultúrájában jeles amerikai antropológus Johan Reinhard, de az első három expedíció sajnos nem járt sikerrel. A következő próbálkozás 1999-ben történt szintén Reinhard vezetésével, január 16-án pedig sikeresen kiemelték a múmiákat a gerincig ható jéghideg hegyből. A szentély közelében és az odáig vezető úton további kulturális tárgyi leletet is felfedeztek. A teljesség igényessége nélkül mindhárom fiatalhoz tartozik egy-egy történet. La Doncelláról úgy vélik, hogy akllaként szolgált: ezek a lányok születésüktől fogva és szépségük által királynői, papnői vagy rituális áldozat szerepre voltak felkészítve (lásd: capac cocha). A La Niña del Rayo onnan kapta a nevét, hogy valamikor a temetés után egy magas hőmérsékletű elektromos sokk - villámcsapás - megégette az arcának egy részét, a nyakát, vállát és karjait, illetve a ruházatát is. El Niño története pedig az CSI egyes részeibe ad betekintést: a nyak körüli ruharétegen vér és nyálnyomokat találtak, ebből pedig arra következtettek a tudósok hogy a fiú erőszakos halált halt. Az eredményt két tudós megkérdőjelezte, egyrészt mivel nem találtak borda vagy tüdősérülésre utaló jeleket, hanem a 6700 méterre feljutott fiú valószínűleg HAPE, magashegyi tüdőödémában szenvedett az utolsó óráiban. Ha nem csal az emlékezetem a múmiákat hetente változtatják (épp a Kisfiút láttam) hogy addig a másik két maradványt tudományos elemzésre lehessen bocsátani, illetve a legjobban megőrizni az állapotukat - melyek a jelenleg ismert legjobb minőségben megmaradt inka múmiák. |
Újabb séta az estében | |
Gasztronómiai felfedezés céljával. Salta talán hivatalos, talán csak popszakmai jelzője Az empanadák városa - melyet az étlap megtekintése után el kellett fogadnom, mert a legtöbb városban maximum a carne, pollo, jamón y queso és choclo változat kapható. Ne hülyéskedj! Még túl korán van a vacsorához. Extrém módon a legbonyolultabb nevű empanadák közé csaptam. |
Az esti séta, mert az kell | |
Más turismo, más trabajo.A Pókember ajánlásával. |
A nap vége | |
Egy helyi Salta háromdecis, alvás. Mivel egyedül uralkodtam a szobában, így mára nincsen frappáns történet. |
:: létrehozta Ezüstkép utazóNaplók v2.13.1 Minden jog fenntartva © 2021 |