A La Plata-i múzeum megközelítése roppant egyszerű, elérhető taxival, bérautóval vagy különbusszal - a bátrabbak s cumbia elleni harcra merészek a kék metró hasonló nevű déli végállomását jelentő Constitución pályaudvarról induló ingavonattal kb. 2 óra alatt + egy kis sétával a bejárat előtt találják magukat.

A múzeum kedd-vasárnap 10-18 óra között tart nyitva, a belépődíj 6 peso, illetve 2 extra mangó a fotózási engedély (nem láttam, hogy bárki is ellenőrizné, de a fotózni óhajtók tiszteletben tartják a szabályokat és az extra kiadást).

Kezdjük az elején, néhány sor az épületről. Az építkezés 1884-ben kezdődött, a svájci építész Enrique Aberg és Carlos Heynemann német mérnök felügyelte a munkálatokat. A felavatás négy évvel később 1888-ban történt, melyet hivatalosan Carlos D´Amico, a Buenos Aires-i Provincia akkori kormányzója szentesített.

Dél-Amerika legnagyobb természettudományi múzeumának stílusát a nagy európai múzeumok ihlették, mint például a londoni British Museum, a müncheni Glyptothek, vagy a berlini Altes Museum.



Az épület stílusa neoklasszikus, formája a dél-amerikai területek és azok élőlényei folyamatos kutatásának eszméjét követi. A különleges ellipszis alaprajzú épület az evolúcióelmélet elképzeléseit reprezentálja, melyet maga a múzeum megalapítója Perito Moreno is vallott. Az ív alakú termek egy röppálya görbületét hivatottak bemutatni, hogy a látogató a Föld élettelen időszakából kiindulva így jusson el egészen az emberiség kifejlődéséig.

A lépcsőn felsétálva két smilodon, vagyis kardfogú tigris üdvözli a vendégeket, a szobrokat az olasz-argentin szobrász Víctor de Pol készítette. A homlokzat díszítése a görög stílus harmóniáját követi, és a prekolumbán kultúrák motívumait jeleníti meg. Az előcsarnok falain látható olajfestményeket a kor leghíresebb művészei készítették.

Az épületben négy emelet, és egy félemelet található, a rendelkezésre álló termekben és szobákban kiállítások, laboratóriumok, irodák, műtermek, könyvtár, előadóterem és további személyzeti és operatív helyiségek találhatóak. 1906-ban a múzeum a La Plata-i Egyetem részévé vált, hogy akadémiai oktatásnak is helyt adjon. Az épületet 1997-ben a Nemzeti emlékművé nyilvánították.

Ne is vesztegessük az időt, elő az ostorral, indulhat a lovaskocsi Patagóniába! Érkezik a fentebb említett Francisco Pascasio Moreno, a múzeum megalapítója. Az úr név alapján még nem lehet feltétlenül ismerős, de az El Calafatében jártak számára rögtön beugrik a Perito Moreno gleccser: a perito szó jelentése tapasztalt, mely Moreno élettörténetét látva pontos jelző és keresztnév. 1852-ben nemesi családba született Buenos Airesben, már fiatal korától kezdve érdeklődött a természet iránt, így tanulmányait is ebbe az irányba folytatta. A kiugrás lehetősége 1872-ben jött el: ekkor alapították meg a Sociedad Científica Argentina, Argentin Tudományos Egyesületet, Moreno pedig a Buenos Aires tartomány legdélnyugatibb csücskét jelentő Carmen de Patagones városba utazott, hogy néhány régészeti felfedezést a fővárosba szállítson további elemzésre.

A környezet és tudomány szelleme teljesen elvarázsolta Morenót, ezért ahogy a katonák lépésről-lépésre délebbre húzták a határvonalat a Sivatag meghódítása hadműveletben, Moreno és csapata őket követve végezte el a területek tudományos értelmezését. Neki köszönhető a Río Negro, Chubut és Neuquén tartományok első feltérképezése - például Moreno adta Robert Fitz Roy nevét az El Chalténhez közel fekvő, Patagónia egyik legprominensebb hegycsúcsának.

Moreno utazásai a geológiai és kartográfiai eredmények mellett politikai jelentőséggel is rendelkeztek. Mivel lényegében az Andok egész keleti oldalát végigutazta, így ennek tapasztalatával és az 1879-es újabb expedíciójával együtt tudományos alapokat tudott szolgáltatni Argentína javára Chilével szemben az országhatárok meghúzását illető nemzetközi vitában.

Tudományos eredményei és az ország felfedezése Morenót a legfontosabb argentin tudósok panteonjába helyezik. Utazásai során számtalan antropológiai, geológiai, kulturális és további tudományos lelet került a birtokába, melyek egy része a Bernardino Rivadavia Buenos Aires-i Természettudományi Múzeumban látható, a másik részre tekintve egyúttal a lovaskocsi meg is érkezett a La Plata-i Múzeumba, mely 1888-ban nyitotta meg kapuit. Első igazgatója nem meglepő módon maga Perito Moreno volt, aki 1906-ig töltötte be a posztot. Moreno később még politikai pályát vállalt, és 1919. november 22-én hunyt el.

Ember, orangután, gorilla, csimpánz; balról-jobbra.

Mboi személyesen.

Batman nem lesz boldog.

Egy kép, mely a laikusoknak is elmagyarázza, hogy a hímek és a nőstények egyszerre hasonlóak és különbözőek.

Adoma a kétezres évek elejére. Ha volt szerencséd, érdemes volt követni Kevin Brauch Thirsty Traveler kellemesen szórakoztató TV-műsorát, mely a világ néhány ismert és kevésbé ismert alkoholos italait, és azokkal együtt készített ételeket mutatott be.

A chicha veszélyes.

Egy újabb roppant illusztris argentin tudós, a Bernardino Rivadavia Múzeumban is említett Florentino Ameghino következik. Ameghino Morenóhoz hasonlóan a híres 80-as generációba tartozott: az 1880-as évek Argentína egyik legfontosabb időszakát jelentették, mind tudományos, politikai, közéleti, gazdasági szempontból. A korszakról megoszlanak a vélemények - nem csak a Sivatag meghódítása miatt, hanem mivel a pozitivizmus eszméje a gyakorlatban inkább egy ellentmondást kevéssé tűrő elitista hatalmi berendezkedésben nyilvánult meg. Akárhogy is volt, a kor mellé tehető Argentína felemelkedése, például az európai bevándorlók által is felpörgetett gazdaság, mely a világ leggazdagabb országai közé helyezte Argentínát az 1900-as évek elején.

Ameghino 1854-ben született Lujánban, autodidakta természettudósként indult a pályán, kutatásait elsősorban az ország keleti részét meghatározó pampákra fókuszálta. Hivatalos pozíciója iskolatanár volt, de a többi 19. századi tudóshoz hasonlóan Ameghino szenvedélye is a természettudomány, kifejezetten az őslénykutatás volt. Életét javarészt a hatalmas fosszília-gyűjteményének kibővítésével és elemzésével töltötte, mely sokat adott a dél-amerikai gerincesek és emlősök evolúciójának, törzsfejlődésének megismeréséhez a kainozoikum korban; 1884-ben jelent meg a Filogenia című könyve.

Egy vitatott elmélet
Ameghino az autoktonizmus teóriáját vallotta, miközben kutatásai során az emberiség eredetét kereste: az elmélet szerint egy élőlény azon a helyen fejlődött ki, ahol megtalálható. Így Ameghino szerint nem bevándorlással érkeztek a kontinens első lakosai, hanem a populáció Dél-Amerikában alakult ki - és a további kontinensek betelepülése is innen indult. Az elmélet logikailag védhető volna, továbbá az évekig tartó kutatásai jelentős szakmai tapasztalatot adtak Ameghinónak - de az elmélet nem került gyakorlati bizonyításra, és a szakma sem fogadta el.

1908-ban például a kor egy másik híres antropológusa, a cseh Aleš Hrdlička az alábbi érvekkel vetette el Ameghino Homus pampeanus (A pampák embere) elméletét:

• a földréteg ahol a csontokat találták nem a kainozoikum, hanem a negyedidőszak korába tartoznak.
• a talált csontok amerikai majmokhoz és macskafélékhez tartoznak, illetve az emberi csontok későbbi korból származnak.
• a kainozoikumban nem léteztek nemzetközi hidak, melyek összekötötték volna Amerikát és az Óvilágot; így az embercsoportok nem juthattak volna át a többi kontinensre.

Csak hogy teljes legyen a kép, Hrdlička pedig Közép-Európába helyezte az emberiség eredetét.

A téves elmélettől függetlenül Ameghino szakmai eredményei jelentősek, a dél-amerikai őslénytan és állattan egyik legfontosabb tudásbázisa. A hasonló munka- és érdeklődési kör, korszak, illetve az elért eredmények közös vizekre evezték Ameghinót és Morenót, utóbbi 1886-ban a La Plata-i Múzeum igazgatóhelyettesévé nevezte ki Ameghinót. A tudós 1911-ben hunyt el Buenos Airesben cukorbetegség miatt.

Elsőre butaságnak találtam az ötletet. Arra gondoltam, hogy ez a tábla mennyire hasonlít a 19-20. századi orvosi rendelők tábláira - aztán rájöttem, hogy az őslénykutatás annyira nem áll messze a műtőasztaltól.

A múzeumban vendégek is láthatóak, mint például a kanadai Albertában felfedezett, körülbelül 75 millió éves késő kréta időszaki Centrosaurus koponyája. Felfedezését Lawrence Lambe kanadai geológus és őslénykutatónak köszönhetjük, ugyanő készítette el az állat leírását 1904-ben.

A centrosaurusok csordákban éltek, növényevők voltak, és az impozáns nyakfodor miatt jól tudtak pózolni.

Az Argentinosaurus huinculensis combcsontjának egy részlete.

A képen egy Iguanodon bernissartensis látható, mely körülbelül 126 - 125 millió éve élt Belgium akkori környékén. Felfedezése az angol geológus Gideon Mantellnek köszönhető, aki 1822-ben bukkant az állat maradványaira, így a dinoszaurusz fosszíliák egyik első felfedezője címet is magáénak tudhatja. A korszak a dinoszauruszkutatás bölcsőjét jelenti, az Iguanodon, Megalosaurus és a Hylaeosaurus nemek alapján került először meghatározása a Dinosauria öregrend.

Az Iguanodon nem tagjai nagyméretű növényevőek voltak, 2 és 4 lábon is tudtak járni. Legfőbb jellegzetességük az ujjak tüskeszerű végződése, melyet önvédelemre és a táplálék kiásására egyaránt használhattak.

Újabb dinoszaurusz vendég a házban, egy Bradysaurus baini látható egyenesen Dél-Afrikából, a Karoo félsivatagos természeti régióból. A száraz, sivatagos területek a világ minden tájékán jó eséllyel rejtenek őslénytani maradványokat, így a Tapinocephalus zónát kutatva Harry Seeley 1892-ben fedezte fel az állatot, mely maga a nem típusfaja.

A bradysaurusok a középső permi időszakban éltek, nagytestű (3.5 méteres hosszúság, 500-1000 kg testsúly) és növényevő jámbor dinoszauruszok voltak. A testméret több előnnyel is szolgált, például segített a testhőmérséklet-szabályozásában, illetve a csontos páncélzattal együtt viszonylagos védelmet szolgáltak a ragadozókkal szemben, mint a Gorgonopsidae család tagjai.

Peter Parker, ez megcsíp, te ottmaradsz. Avagy, A Pókember sorozat rövidebb volna.

Az Ischigualasto-medence leletei, a név és helyszín egy elkövetkezendő utazónaplóban visszatér.

A Kapper meteorit felfedezése szintén Perito Moreno nevéhez fűződik, 1896. április 4-én találta meg Chubut régióban. A 114 kilogramm súlyú vasmeteorit a múzeum első kiállítási tárgyai között szerepelt.

Ahol dinoszaurusz van, ott olaj is.

Ismét helyi vizekre és területekre evezve, Antarctosaurus wichmannianus combcsontok láthatóak. A trükkösen beugrató név sajnos csalódást okoz, mert valójában nincsen köze az Antarktiszhoz: a görög anti - arktos szavakból épül fel, fordítása északkal szemben, ezzel utal a déli felfedezés helyére.

Az Antarctosaurus wichmannianus felfedezése 1929-ben történt a német-argentin Ricardo Wichmann kutatásai során. A 83 - 80 millió éves csontokat az Anacleto-formációban találták, mely a Río Negro tartomány része. Az állat paraméterei még a nagytestű és ismert legnagyobb dinoszauruszok között is lehengerlőek - nem nehéz elképzelni az 1.85 méteres combcsont láttán. Testük akár 18 méterre is megnőhetett, súlyuk 34 tonna körül lehetett, melyet a titanosauridák életmódja szerint növényevéssel tartottak fenn.

Az Argentinosaurus huinculensis észak-amerikai kihívója
Ahogy a neuquéni utazónaplóban említésre került az Argentinosaurus igencsak esélyes induló a leghosszabb ismert dinoszauruszok versenyén, de kihívója akadt a Diplodocus carnegii személyében; ha a tudomány jelen állása szerint diszkvalifikált Amphicoelias nemet figyelmen kívül hagyjuk. Az első maradványokat Benjamin Franklin Mudge és S. W. Williston 1877-ben Cañon Cityben fedezte fel, de az alább látható jurászi kor példánya 1899-ben került a napvilágra Wyomingben.

A legutolsó mérések szerint a Diplodocus 33 méteres testhosszal, és 10 és 16 tonna közötti testsúllyal rendelkezett. Egyik jellegzetessége a hosszú farok volt, mely több funkció lehetőségét is felveti: az állat ostorként védekezésre, vagy hangjelzésre is használhatta, de végsősoron a nyak számára ellensúlyként is szolgálhatott.

Az 1900-as évek Tyrannosaurus Rexe
A Diplodocus felfedezése, és az iparmágnás Andrew Carnegie filantrópiája a kor legnépszerűbb dinoszauruszává avanzsálta a nem tagjait. Az eredeti CM 84 lelet alább látható másolata Roque Sáenz Peña miniszterelnök kérésére 1912-ben került Argentínába a pittsburghi Carnegie Természettudományi Múzeumból. Az installációt dr. W.J. Holland végezte el.

Séta az első emeletre, történelmi-kulturális tárgyak kiállítása. Elsőként néhány jezsuita emléktárgy.

NO TOCAR / PIEZA ORIGINAL
Fordítása:
Ne baszogasd.
Eredeti lelet, nem csak másolat.

Újabb szoba a bejáratnál már említett prekolumbán, vagyis Kolumbusz és a gyarmatosítás előtti időszakról; a kor legismertebb közép- és dél-amerikai indián törzseinek tárgyai láthatóak.

Úgy látszik a tilcarai időjárás más kamerájával is kibabrált.

A művészetet azonnal fel...várjál-várjál! Nekem nincsen orvosi végzettségem, de anatómiailag biztosan jól pozicionáltak azok a keblek?

Történelmi töredékek a Nílus partjáról
Visszatérve Afrikába, Aksha egy templom és apró település volt a mai Szudán és Egyiptom határán, a néhai Núbia területén. A templomot II. Ramszesz építtette i.e. 1250 környékén, hogy az istenekkel történő kommunikációs szokásoknak adózva ezzel járjon Ámon kedvében.

1961 és 1963 között az UNESCO-val és helyi régészekkel együttes francia-argentin kollaborációs ásatások folytak a területen. A tudósoknak 4 évük volt az antik értékek megőrzésére és kimenekítésére, ugyanis 1960-tól megindult az Asszuáni-gát építése. A gát megépítése számtalan előnyt és segítséget biztosított Egyiptom számára - de a megépítésével együtt járt a terület elöntése, vízzel történő feltöltése is. Öröm az ürömben, hogy a régmúlt korok emlékeinek egy részét átmenekítették, más helyekre telepítették.

A segítségnyújtás és munkálatok miatt a La Plata-i Múzeum 300 leletet kapott az ásatásból: ebből 60 II. Ramszesz templomához tartozik, továbbá egy egyiptomi sírbolt, és a környék őskori leletei, temetők maradványai is a múzeumhoz kerültek.

Valódi szarkofágok, valódi múmiákkal.

A múzeum egyiptológiára vonatkozó kiállítási tárgyai közé tartoznak az alábbi 2700 éves szarkofágok és múmiák, melyek forrása az Egyiptomban található Boulaq-i Régiségek Múzeuma (a mai Egyiptomi Múzeum). A múmiákat az 1900-as években Dardo Rocha vásárolta, és az ő adományaként kerültek a La Plata-i Múzeumba.

Három szarkofág látható, egyik a Ptolemaida-dinasztia, a másik kettő pedig a késő ókori Egyiptom korába tartozik.

Egy 16-17. századi metalzenekar hangszerei.

Nem kicsit sikerült giccsesre elismerem; de az Explorer gitár jól néz ki!

Az emberi evolúció jelenleg ismert utolsó lépcsői: Homo ergaster (ismertebb nevén Homo erectus), Homo neanderthalensis, és Homo sapiens.

Az orvostudomány őskori érdekességei; a kezdetleges eszközök ellenére a korai agyműtétek néhányát sikerrel túlélték a páciensek.

Jelenkor, a nők egy részben boszorkányos eszközei.

A múzeumi alkalmazott sajnos nem tudta, hogy ma nyitva van-e, a közelben lévő hamburger- és pancsóárus szerint nyitva van.

Hát sajnálatos módon mégiscsak zárva, de a néhány perces séta kellemes volt a parkban.

Mindig van lehetőség javításra, tehát az argentin rántott hús néha aranysült és ropogós.

A majomméz-kecsöp-mustár minizsákokat még mindig igencsak súlyosan megvetem eme étel közelében.

A Metallica koncert előtt energiafeltöltés céljából itt toltam be egy sajtos-szalonnás burgert a Burger Kingben. Szívesen.

A La Plata-i Plaza Italia. Virr...ehh...naplemente, nesze neked eszperente nyelv ezt te nyerted.

Március 8. A nők napja mellett, az erőszak ellen.